Házaspárbaj, párbaj a házasságban?

Nagyon régen érdekelt ez a könyv- belenézés szintjén, aztán megkaptam, megérkezett a nyár, tologatni kezdtem, hiszen a nyár, a szabadság a könnyedségé, a pihenésé, nem pedig a fellépő esetleges konfliktusoké. vagy éppen a nyár a családi konfliktusok melegágya? Hiszen itt a nyári szünet, nincs iskola, szerencsés esetben többet találkozik a család, a házastársak, s az egész évben bejáratott sémák nem biztos hogy működnek…

Aztán hirtelen eszembe jutott az a mondás, hogy az idősek mindig azt mondják, hogy ami elromlott, azt meg kell javítani, mi, a mostaniak, pedig mindent kidobunk. Tárgyakat, emlékeket, kapcsolatokat. Ezzel biztosan lehetne is vitatkozni, hogy azért van, ami nem javítható, és van, amit nem is akarhatunk.. de ez más dolog.

Én és a férjem 18 éve házasodtunk össze, jövő héten lesz a megismerkedésünk 20.évfordulója………. s mielőtt felcsigáznék bárkit is hogy én most itt jól kielemzem a házasságunkat, elkeserítek mindenkit, hogy nem. :) 18 éve megpróbáltuk megfogadni, hogy egészségben, betegségben….míg a halál el nem választ. S ezért tenni is kell.

Házaspárbaj… ismerek olyan házaspárokat, ahol egyáltalán nincs tőr, kard, s pást sem. Nincs tus, és nincs szurkálás sem. Az egyikük, s amennyire én látom, mindig ugyanaz a fél, szóval az egyikük nem konfrontálódik. vagy meggyőzhető vagy ez így kényelmes. Nekem, bonyolult léleknek ez nem megy ilyen könnyen, bármelyik oldalon állok is.

Arnold Mol szerint mindketten nyerhetünk a házasságban, s ez is a cél. Nem a döntetlen, hanem a közös nyerés.

A könyv fejezeteiből megtudhatjuk, hogy a konfliktus része az együttélésnek. Természetes velejárója, hiszen különbözőek vagyunk, immár közös döntéseket kell hoznunk, megváltozik az egymás közötti kommunikációnk, s állítólag a közös élet során egymás fölé akarunk kerekedni, keveredni..

A könyv ezeken a befolyásoló tényezőkön megy keresztül, ezeket veszi górcső alá. Megtudhatjuk milyen a temperamentumunk, ez miben jó, vagy esetleg miben jobb a másik típus? Ezekre bibliai példákat olvashatunk, s a házastársi viszonylatban is elolvashatjuk a jellemzőket. Ötleteket, példákat sorakoztat fel a könyv, hogyan is lehetne változtatni a kapcsolatokban, hogyan lehetne másképpen reagálni.

Fontosak a közös döntéseink, ebben a helyzetben a konfliktuskezelésre vonatkozó stílusunkat kellene megismerni, s az ehhez kapcsolódó helyzeteket megismerni. Példák és típusok felsorakoztatásával önmagunk is kiismerhetjük magunkat, hogy mennyire szeretünk szenvedni, győzni, esetleg “önostorozni”, mert az érzelmeink nagyon befolyásolnak mindenkit.

A megváltozott kommunikáció…. a kommunikáció, szerintem az egyik legfontosabb téma. Hogy ezt kialakítsuk egymás között. Hogy ez működjön. Hogy az interakció tényleg az legyen. Oda-vissza. Hogy annyira kiismerjük egymást, hogy bátran meg tudjuk hallgatni egymást, bátran el tudjuk mondani a saját véleményünket, hogy bátran vállaljuk is azt, és tudjunk beszélgetni, megbeszélni, döntéseket hozni. Ez a legfontosabb, és szerintem ezen áll vagy bukik az egész.

Lehet, hogy én csak azért mondom azaz írom ezt, mert nekem ez a legfontosabb. Én a megbeszélés híve vagyok, és a sírba tudok ezzel kergetni fontos személyeket, főleg olyanokat, akiknek nem is probléma az, amit én meg akarok beszélni. Még itthon is előfordul ez sokszor. (De megígértem magamnak, hogy ez egyszer nem fogok magammal példálózni- kulisszatitkokat elárulni.)

S, hogy ne szaporítsam a szót, még annyit, hogy a könyv a boldog házasságról is ejt néhány oldalt, amelyben megtalálhatóak, hogy milyen szerepekben vagyunk életünk során a házastársunk mellett. Milyen a férj boldog felesége vagy éppen fordítva.

A jó házasságért, kapcsolatért tenni kell, nem hullik az ölbe, és nem ereszt gyökeret magától. Én, hiszem, hogy a templomban kötettett eskünkön ott van Isten áldása, és az segít vastagítani a gyökereket, még akkor is, ha néhány vékonyabb elszakad néha.

Érdekes könyv, ajánlom.

Megjelent az andielmenyei.blogspot.hu oldalon