Kiszállítási információk Magunkról About us Über uns About us Über uns

Az egyház mi vagyunk!

2016. január 19.

Isten országa nélkül nincsen egyház. Az egyház valami önmagánál nagyobbnak az erejében él, és valami önmagánál nagyobb felé törekszik. Ha becsukódnak az Isten országára nyíló ablakok, sötétség borul a gyülekezetre és sötétté válik a levegő. Ha kitárulnak az Isten országára néző ablakok, Isten életadó lehelete és világossága új reménnyel tölti el a gyülekezetet. A másik, amit megtanultam: az egyház nélkül nem valósul meg az Isten országa. Amiképpen a gyülekezeteket Isten országa élteti, akképpen a hitben élő közösségek éltetik az Isten országába vetett reményt. Csakis azért tapasztalhatjuk meg Isten felfrissítő leheletét, az ő teremtést megújító világosságát, mert van egyház, léteznek a gyülekezetnek nevezett közösségek, melyek elevenen tartják a megfeszített Messiás emlékét és a belé, az Eljövendőbe vetett reményt. A Szentlélekben született és a Szentlélek erejében megmaradó közösségek nélkül kihalna az Isten országába vetett remény.

Miroslav Volf horvát nemzetiségű amerikai teológus Képünkre és hasonlatosságunkra, az egyház, mint a szentháromság képmása című könyvét olvasom. Tudom, hogy az efféle témák nem tartoznak a nagy kedvencek közé, de mégis írnom kell róla, mint ahogyan nagyon örülök annak is, hogy a Harmat Kiadó kiadta ezt a nagyszerű teológiai munkát. Felfedeztem, hogy azért nem szeretünk ilyen jellegű műveket olvasni, mert ez egy másfajta gondolkodásmódot igényel. A keresztény bár de életmód-tanácsadással vagy párkapcsolatokkal foglalkozó könyveket azért vesszük könnyebben a kezünkbe, mert azt gondoljuk, hogy a kereszténység csak eszköz a téma kifejtéséhez. Egy ilyen munkában viszont a kereszténység maga a téma. Azt is gondolom, hogy nagyon fontos lenne saját hitünk jobb megértése miatt mégis kezünkbe venni és megküzdeni egy elsőre végtelenül bonyolult, és a hétköznapi gondolkodástól idegen teológiai könyvvel. Ugyanis míg egy párkapcsolati témájú keresztény könyvet az is könnyedén képes értelmezni, és elolvasni, aki nem keresztény, addig egy ilyen könyvet kifejezetten keresztények képesek a maga teljes mélységében érteni, a keresztények válhatnak megszólítottá általuk. Ennyit a könyv hátteréről. Nem egyszerű olvasmány. Ha még nem olvastál ilyet, akkor nem kizárt, hogy alig fogsz elsőre érteni valamit belőle, de azt tapasztaltam, hogy ha mégis végigrágod magad rajta, így lesz esélyed arra, hogy idővel elkezd érteni. Saját hitünk, és keresztény álláspontunk így szilárdul meg.

Tetszett a könyv, mert egy kiegyensúlyozott álláspontot képvisel. Az egyház darabjaiban él, különböző felekezetek, és azokon belül a saját magukra fókuszáló tagok gyakran vajmi kevés kapcsolatot tartanak fent egymással. Volf személyes történeténél fogva hiteles tolmács és közvetítő ebben a szétdaraboltságban, hiszen horvátként a volt Jugoszlávia szerbiai területén, Újvidéken töltötte gyerekkorát egy pünkösdi gyülekezetben, ahol a szülei szolgáltak. A horvátok hagyományosan római katolikusok, a szerbek ortodoxok, Volf pedig ennek két kultúrának a közepén egy harmadik, attól nagyrészt idegen keresztény hagyománynak a gyermeke is. Ölelés és kirekesztés című könyvében, amiről korábban már én is írtam, ugyanezt a köztes helyzetet írja le, csak ott kifejezetten nemzetiségi szempontból.

A fenti idézetet azért emeltem ki, mert jól körvonalazza Volf álláspontját az egyház-értelmezés tekintetében. Vannak, akik elfeledkeznek arról, hogy az egyház Isten országának a része, hogy nem csupán egy emberi tákolmány. Mások elfeledkeznek arról, hogy Isten országa az egyház által képviselteti magát. A könyvben a római katolikus Razingerrel és az ortodox Zizioulas-szal folytat párbeszédet. A nagy történelmi felekezetek hagyományosan az egyház közösségiségét hangsúlyozzák, és gyakran ebben a nagy közösségiségben elvész az egyén. Egy nagyon kollektív masszává válik az egyház. Volf vallási-kulturális körében, a protestantizmusban, azon belül is az evangelikál (evangéliumi) vonalban gyakran az egyház közösségisége vész el, és így egymással közösségben nem lévő tagok kapcsolatává válik az egyház, vagy ami még ennél is jellemzőbb, egyház-nélküli keresztényekké válnak. Hiszek, de nem kell az egyház. Meglepő módon (erre Volf is felhívja a figyelmet) ez a mentalitás a mai domináns nyugati kultúra beivódása a keresztény önértelmezésbe: lényegében a közösségiség, a közösség, a többiekkel történő egységre törekvés elutasítása. Nem kell nekem a másik ahhoz, hogy megéljem a hitemet. Végletek között csak a párbeszéd képes hidakat verni. Úgy hiszem, ebben a hídverésben Volf korunk egyik legelkötelezettebb teológusa. Egy igazi hídépítő.

Mi az egyház? Hol van nekem helyem az egyházban? Másoknak talán még az is kérdésük, hogy egyáltalán miért van szükség egyházra? Miért nem elég, hogy egyénileg gyakorlom a hitemet? Miért kell a hitem gyakorlásához a másik? Volf a szentháromság teológiájában ragadja meg a hit megélésének a közösségiségét. A három-egy-Isten hitében. Egy, de mégis három, egységét ebben a háromságban éli meg. Az egyház azért közösségiség, mert Isten maga sem magányában él, hanem a szentháromság közösségében. Az egyház ennek az isteni közösségnek a földi képmása. Ha ez a képmás egyoldalú, akkor a tagjai, vagy az egyházat figyelő emberek istenképe is egyoldalú lesz. Ha a közösségiségben feloldódik az egyén, és egy autoriter rendszerben az egyház egyfajta kollektív tudattalanként funkcionál, akkor az embereknek Istenről is ilyen képük lesz. Ha az egyháznak nincsen szerepe, mert hiányzik belőle a közösségiség, az egységben megélt különbözőség, akkor az emberek, akik az egyházra figyelnek, joggal mondhatják azt, hogy miért is lenne szükségem nekem az egyházra, hiszen akik tagjai, azok is névlegesen tagok, nem alkotnak szoros egységet. Mit ad nekem az egyház?

Ezt a közösségiséget egy másik idézetben számomra nagyon megragadóan fogalmazta meg Volf. Ezzel az idézettel fejezem be, és biztatlak, hogy ne félj attól, ha nem értesz valamit, mert a megértés a nem-értéssel történő megküzdés által valósul meg.
„Az egyház mi vagyunk!” jelszó eléggé pontosan ragadja meg azt a tényt, hogy az „egyház” gyűjtőnév. Az egyház nem egy „mi” hanem mi vagyunk… „Az egyház mi vagyunk!” nem azt jelenti: „alkalmanként találkozunk”, és azt sem, hogy „együttműködünk egy közös program keretében”. Hanem alapvetően azt jelenti: „minden egyes tagra hatással van a többiek létezése”. Bárki, aki ennél kevesebbet gondol „Az egyház mi vagyunk!” elvről, ideológiai jelszóvá alacsonyítja a tiltakozásnak ezt a kiáltását.

Kapcsolódó termék

-77%
Miroslav Volf:

Képünkre és hasonlatosságunkra

Tudományos igényű teológiai tanulmányában a szerző Joseph Ratzingerrel (2005–2013-ig XVI. Benedek pápa) és Joannis Zizioulas metropolitával folytatott kritikai párbeszéd útján és abból merítve vázolja fel ökumenikus kitekintésű protestáns egyháztanát.

Részletes adatlap »3 500 Ft 799 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. január 19.

Ölés helyett ölelés

Nem egyszerű könyvet választottam elolvasásra. Nem egy könnyed kis gondűző olvasmány. Megszenvedtem vele. Miroslav Volf, horvát nemzetiségű protestáns teológus Ölelés és kirekesztés, Teológiai vizsgál...

Elolvasom »

2016. október 17.

Ismertetőjelük a szeretet

Mit tehetünk keresztényként, hogy felfigyeljenek ránk az emberek? Persze pozitív érdeklődéssel. Rendezzünk különleges programokat? Árasszuk el Krisztusról és az evangéliumról szóló szórólapokkal az ut...

Elolvasom »

2015. október 07.

Félelem nélkül – Mária

A Mária név jelentése: keserűség és szenvedés. A zsidóknak azt a mélységes elkeseredését fejezi ki, amit a római hódoltság rabigájában kellett elszenvedniük....

Elolvasom »

2015. október 06.

A házasság misztériuma

A házasság az Isten-ember viszony legtökéletesebb földi kiábrázolása: legfenségesebb élményünk, egyszersmind életünk legkeményebb megpróbáltatása, küzdelmes szembesülés az örök Másikkal....

Elolvasom »

2016. július 29.

Wendelin Van Draanen – Szerintem, szerinted

A könyv alapján készült a A változó szerelem című film. Szeretem a váltott szemszögű könyveket, amikor a történteket mind a két fél szemszögéből megismerhetjük. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a gondo...

Elolvasom »

2016. június 28.

Kendőzetlenül a szexről

Szexről beszélni felszabadultan, tabuk nélkül, méghozzá a keresztény értékrend keretein belül? Igen, lehetséges. Aki erre vállalkozott, az Kevin Leman pszichológus. Könyve, a Szexre hangolva arra bizt...

Elolvasom »
Még több könyvajánló blog »