Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Az egyház mi vagyunk!

2016. január 19.

Isten országa nélkül nincsen egyház. Az egyház valami önmagánál nagyobbnak az erejében él, és valami önmagánál nagyobb felé törekszik. Ha becsukódnak az Isten országára nyíló ablakok, sötétség borul a gyülekezetre és sötétté válik a levegő. Ha kitárulnak az Isten országára néző ablakok, Isten életadó lehelete és világossága új reménnyel tölti el a gyülekezetet. A másik, amit megtanultam: az egyház nélkül nem valósul meg az Isten országa. Amiképpen a gyülekezeteket Isten országa élteti, akképpen a hitben élő közösségek éltetik az Isten országába vetett reményt. Csakis azért tapasztalhatjuk meg Isten felfrissítő leheletét, az ő teremtést megújító világosságát, mert van egyház, léteznek a gyülekezetnek nevezett közösségek, melyek elevenen tartják a megfeszített Messiás emlékét és a belé, az Eljövendőbe vetett reményt. A Szentlélekben született és a Szentlélek erejében megmaradó közösségek nélkül kihalna az Isten országába vetett remény.

Miroslav Volf horvát nemzetiségű amerikai teológus Képünkre és hasonlatosságunkra, az egyház, mint a szentháromság képmása című könyvét olvasom. Tudom, hogy az efféle témák nem tartoznak a nagy kedvencek közé, de mégis írnom kell róla, mint ahogyan nagyon örülök annak is, hogy a Harmat Kiadó kiadta ezt a nagyszerű teológiai munkát. Felfedeztem, hogy azért nem szeretünk ilyen jellegű műveket olvasni, mert ez egy másfajta gondolkodásmódot igényel. A keresztény bár de életmód-tanácsadással vagy párkapcsolatokkal foglalkozó könyveket azért vesszük könnyebben a kezünkbe, mert azt gondoljuk, hogy a kereszténység csak eszköz a téma kifejtéséhez. Egy ilyen munkában viszont a kereszténység maga a téma. Azt is gondolom, hogy nagyon fontos lenne saját hitünk jobb megértése miatt mégis kezünkbe venni és megküzdeni egy elsőre végtelenül bonyolult, és a hétköznapi gondolkodástól idegen teológiai könyvvel. Ugyanis míg egy párkapcsolati témájú keresztény könyvet az is könnyedén képes értelmezni, és elolvasni, aki nem keresztény, addig egy ilyen könyvet kifejezetten keresztények képesek a maga teljes mélységében érteni, a keresztények válhatnak megszólítottá általuk. Ennyit a könyv hátteréről. Nem egyszerű olvasmány. Ha még nem olvastál ilyet, akkor nem kizárt, hogy alig fogsz elsőre érteni valamit belőle, de azt tapasztaltam, hogy ha mégis végigrágod magad rajta, így lesz esélyed arra, hogy idővel elkezd érteni. Saját hitünk, és keresztény álláspontunk így szilárdul meg.

Tetszett a könyv, mert egy kiegyensúlyozott álláspontot képvisel. Az egyház darabjaiban él, különböző felekezetek, és azokon belül a saját magukra fókuszáló tagok gyakran vajmi kevés kapcsolatot tartanak fent egymással. Volf személyes történeténél fogva hiteles tolmács és közvetítő ebben a szétdaraboltságban, hiszen horvátként a volt Jugoszlávia szerbiai területén, Újvidéken töltötte gyerekkorát egy pünkösdi gyülekezetben, ahol a szülei szolgáltak. A horvátok hagyományosan római katolikusok, a szerbek ortodoxok, Volf pedig ennek két kultúrának a közepén egy harmadik, attól nagyrészt idegen keresztény hagyománynak a gyermeke is. Ölelés és kirekesztés című könyvében, amiről korábban már én is írtam, ugyanezt a köztes helyzetet írja le, csak ott kifejezetten nemzetiségi szempontból.

A fenti idézetet azért emeltem ki, mert jól körvonalazza Volf álláspontját az egyház-értelmezés tekintetében. Vannak, akik elfeledkeznek arról, hogy az egyház Isten országának a része, hogy nem csupán egy emberi tákolmány. Mások elfeledkeznek arról, hogy Isten országa az egyház által képviselteti magát. A könyvben a római katolikus Razingerrel és az ortodox Zizioulas-szal folytat párbeszédet. A nagy történelmi felekezetek hagyományosan az egyház közösségiségét hangsúlyozzák, és gyakran ebben a nagy közösségiségben elvész az egyén. Egy nagyon kollektív masszává válik az egyház. Volf vallási-kulturális körében, a protestantizmusban, azon belül is az evangelikál (evangéliumi) vonalban gyakran az egyház közösségisége vész el, és így egymással közösségben nem lévő tagok kapcsolatává válik az egyház, vagy ami még ennél is jellemzőbb, egyház-nélküli keresztényekké válnak. Hiszek, de nem kell az egyház. Meglepő módon (erre Volf is felhívja a figyelmet) ez a mentalitás a mai domináns nyugati kultúra beivódása a keresztény önértelmezésbe: lényegében a közösségiség, a közösség, a többiekkel történő egységre törekvés elutasítása. Nem kell nekem a másik ahhoz, hogy megéljem a hitemet. Végletek között csak a párbeszéd képes hidakat verni. Úgy hiszem, ebben a hídverésben Volf korunk egyik legelkötelezettebb teológusa. Egy igazi hídépítő.

Mi az egyház? Hol van nekem helyem az egyházban? Másoknak talán még az is kérdésük, hogy egyáltalán miért van szükség egyházra? Miért nem elég, hogy egyénileg gyakorlom a hitemet? Miért kell a hitem gyakorlásához a másik? Volf a szentháromság teológiájában ragadja meg a hit megélésének a közösségiségét. A három-egy-Isten hitében. Egy, de mégis három, egységét ebben a háromságban éli meg. Az egyház azért közösségiség, mert Isten maga sem magányában él, hanem a szentháromság közösségében. Az egyház ennek az isteni közösségnek a földi képmása. Ha ez a képmás egyoldalú, akkor a tagjai, vagy az egyházat figyelő emberek istenképe is egyoldalú lesz. Ha a közösségiségben feloldódik az egyén, és egy autoriter rendszerben az egyház egyfajta kollektív tudattalanként funkcionál, akkor az embereknek Istenről is ilyen képük lesz. Ha az egyháznak nincsen szerepe, mert hiányzik belőle a közösségiség, az egységben megélt különbözőség, akkor az emberek, akik az egyházra figyelnek, joggal mondhatják azt, hogy miért is lenne szükségem nekem az egyházra, hiszen akik tagjai, azok is névlegesen tagok, nem alkotnak szoros egységet. Mit ad nekem az egyház?

Ezt a közösségiséget egy másik idézetben számomra nagyon megragadóan fogalmazta meg Volf. Ezzel az idézettel fejezem be, és biztatlak, hogy ne félj attól, ha nem értesz valamit, mert a megértés a nem-értéssel történő megküzdés által valósul meg.
„Az egyház mi vagyunk!” jelszó eléggé pontosan ragadja meg azt a tényt, hogy az „egyház” gyűjtőnév. Az egyház nem egy „mi” hanem mi vagyunk… „Az egyház mi vagyunk!” nem azt jelenti: „alkalmanként találkozunk”, és azt sem, hogy „együttműködünk egy közös program keretében”. Hanem alapvetően azt jelenti: „minden egyes tagra hatással van a többiek létezése”. Bárki, aki ennél kevesebbet gondol „Az egyház mi vagyunk!” elvről, ideológiai jelszóvá alacsonyítja a tiltakozásnak ezt a kiáltását.

Kapcsolódó termék

-50%
Miroslav Volf:

Képünkre és hasonlatosságunkra

Tudományos igényű teológiai tanulmányában a szerző Joseph Ratzingerrel (2005–2013-ig XVI. Benedek pápa) és Joannis Zizioulas metropolitával folytatott kritikai párbeszéd útján és abból merítve vázolja fel ökumenikus kitekintésű protestáns egyháztanát.

Részletes adatlap »3 500 Ft 1 750 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. október 07.

Rejtvényes Biblia

Újfajta Gyermekbiblia mozgalmas olvasmányokkal és hozzájuk kapcsolódó játékos feladatokkal. A 42 gazdagon illusztrált ó-és újszövetségi történetet színezők, labirintusok, fejtörők követik, és a kötet összefoglaló kérdésekkel zárul. A rejtvények nagy részét már az ügyes öt-hatévesek is meg tudják oldani, a szókeresők pedig az „írástudók” számára készültek.

Elolvasom »

2016. október 28.

Beszámoló a Visszhang a sötétségben című könyv bemutatójáról

Francine Rivers Visszhang a sötétségben című regényét a debreceni Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban mutatta be a Harmat Kiadó október 26-án. Tóth Dorottya Tünde kérdezte a szerkesztőt, Győri Annát és a fordítót, Szabadi Istvánt. Az oroszlán jele-trilógia második kötetének megjelenését nagy várakozás övezte, amire dr. Herjeczki Kornél, a kiadó igazgatója is kitért köszöntő szavaiban.

Elolvasom »

2018. február 14.

A gombolyagtól és a „semmi” dobozig – Különbözőségeinkről élményszerűen

 
A könyv szerkesztőjének, Sinkáné Zombory Katalinnak az ajánlója

Megjelent a 2018-as Family Házasság különszámban

 

„Óriási fazon! Alapvető, száraz pszichológiai tényeket fantasztikus stílusban közvetít. Érdemes megnézni és tanulni tőle” – írta nekem e-mailben egy ismerősöm (egy lelkészfeleség) vagy hét éve Mark Gungorról, és egy YouTube-videót linkelt is hozzá. Azóta a videó nézettsége jócskán meghaladta az egymilliót, és biztos vagyok benne, hogy nem csak lelkészfeleségek kattintottak a linkre, hogy tanuljanak ettől az „óriási fazontól”.

Mióta Gungor első magyar nyelven megjelenő könyvének a szövegével foglalatoskodom, legközelebbi kapcsolataimban nemegyszer idézek belőle. Mivel a Férfiagy, női agy – Isten hozott egy jobb házasságban! című kötetben alapvetően a házasságról van szó, leginkább a férjemmel való beszélgetéseinkben kezd szófordulattá válni: „Gungor azt írta erről, hogy…” – mondom én, vagy: „Ezt is Gungornál olvastad?” – kérdi ő. Persze egyszerűsítené a helyzetet, ha a férjem elolvasná a művet, azonban a szerző kifejezetten óv attól, hogy ilyesmire kérjem. Indokolja is: „Egy férfi szemében egy kapcsolati témával foglalkozó könyv elolvasása valahol egy szinten mozog a gyökérkezeléssel és a végbélvizsgálattal.” Így inkább maradok a rövid részek idézésénél, az talán kevésbé fájdalmas.

A minap férjem édesanyjával beszélgettünk. Egyik témáról ugrottunk a másikra, miközben a konyhában tevékenykedtünk, és a gyerekek is ott lábatlankodtak – ahogy lenni szokott. A helyzet eszembe juttatott egy részt a könyvből, amit meg is osztottam az anyósommal. Idézem: „A nők mindig gondolkodnak, és sokszor gyakorlati dolgokról. A férfiak ezzel szemben óránként körülbelül öt percig gondolkodnak aktívan (általában ezt sem egyfolytában). Legjobb esetben is tehát egy a tizenkettőhöz az esélye annak, hogy azon kapjuk a férfit: gondolat jár az agyában.” Helyeslő bólogatás volt a válasz, bár nem tudhatom, hogy családja férfitagjaira gondolt-e közben, netán a rántáskészítés rejtelmeire, vagy éppen a szomszédék épülő házára – esetleg mindre egyszerre. Hiszen ahogy a könyv borítója is szemlélteti: a nők gondolkodása olyan, mint egy drótgombolyag. Minden mindennel összefügg, és szinte lehetetlen követni.

Természetesen szó sincs arról, hogy a nőknek emiatt okuk lenne felsőbbrendűnek érezni magukat. Ugyanis egyetlen férfi sem vágyik arra, hogy bárcsak rendelkezne a folyton gondolkodás képességével. Sokkal inkább a nők irigykedhetnek a férfiagy egy különleges sajátosságára: ez a „semmi” doboz. Egy titkos hely a férfi fejében, ahová elvonulhat semmire sem gondolni. Tetszett ez a dobozos téma, így megosztottam a nagylányommal.

– Ismerek pár srácot, akiknek elképesztően óriási ez a dobozuk – nyugtázta egyetértő sóhajjal.

Nemrég a nagyfiam ült le mellém, és érdeklődött, min dolgozom. Gondoltam, neki nem a dobozokról fogok beszélni, nem is a végbélvizsgálatról.

– Egy olyan könyvön, amelyben a szerző elutazik, de elfelejt alsónadrágot vinni magával. Így kénytelen a felesége bugyiját felvenni arra a tévéfelvételre, ahol arról beszél, hogyan legyenek a férjek igazi férfiak – válaszoltam.

Az arcát látva nem vagyok benne biztos, hogy elhitte… Pedig tényleg ezzel kezdődik a könyv. Ha felnő, majd kölcsönadom neki, hogy elolvashassa. Persze csak részletekben, fájdalommentesen.

 

2015. október 06.

A Hajnalvándor útja – Narnia Krónikái 5.

Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az idegesítő és fontoskodó Eustace-nél tölti a nyári szünidő napjait. A falon lógó képek egyike azonban váratlanul életre kel, és a következő pillanatban Caspian herceg hajóján találják magukat. A vándorok célja nem más, mint felkutatni a hét eltűnt lordot, majd elhajózni a világ legkeletibb csücskéig.

Elolvasom »

2017. február 11.

Lányok Bibliája

Szép akvarellekkel illusztrált, igényes kivitelű könyvecske. Mint gyermekkorom emlékkönyvei, melyekkel a fiúk sosem tudtak mit kezdeni.

Elolvasom »

2016. október 17.

Ismertetőjelük a szeretet

Mit tehetünk keresztényként, hogy felfigyeljenek ránk az emberek? Persze pozitív érdeklődéssel. Rendezzünk különleges programokat? Árasszuk el Krisztusról és az evangéliumról szóló szórólapokkal az utca emberét? Vegyük meg a tévécsatornákat? Törjünk az internetes tartalmak feletti uralomra? A mi templomunk legyen a legmagasabb és legkülönlegesebb épület a környéken? Nyerjük meg a celebeket vagy a legfőbb politikusokat a hitnek? Alapítsunk egy mindenkit lehengerlő zenei formációt?
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »