„Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten, rájössz, hogy ő elég. Isten mellém állt, amikor senki másnak nem kellettem.” – Dorie megrázó igaz története rávilágít, hogy mit képes véghezvinni Isten szeretete egy ember életében; az ő megbocsátása és kegyelme minden sérelmet és szomorúságot fölülírhat.

Doris Van Stone végigvezeti az olvasót gyermekkora testi-lelki megpróbáltatásaitól a lenyűgöző misszionárius időkig, amikor férjével Új-Guineában a Dani bennszülöttek között éltek. 

Vélemény a könyvről

Gyermeki sorok. Tán magunk is próbálkoztunk azzal hajdan, hogy némi mennyei segítséggel hátha elkerülhetünk például egy alkalmatlan időben ránk leselkedő órai felelést. Csakhogy itt nem efféléről van szó, hanem egy olyan kislány Istenre találásáról, akit mindenki elutasított… Mintha a Dickens-regények rettenetes sorsú hőseiről olvasnánk. Csakhogy itt a XX. század Amerikájának valóságába nyerünk bepillantást…

Dorie története reményt nyújthat azoknak, akik hozzá hasonló vagy még szörnyűbb kínokat éltek meg gyermekként, iszonyú sebeket szerezve. – Új Ember 2014. június 15.

„A sebek – mondja Tapolyai Emőke –, ahogy megyünk előre az életben, szépen lassan begyógyulhatnak, és leválhatnak a hegekről. A hegek azonban örökre megmaradnak. De míg a seb kínjának az elviseléséhez fájdalomcsillapító szükséges, a heggel már lehet együtt élni. Tőlünk függ, hogy a körülöttünk élők sebekkel élnek, vagy hegekkel. Én pedig – Bob Pierce szavaival – azt akarom, hogy ami Isten szívét összetöri, törje össze az enyémet is.”