„Ezek a legbecsesebb órák – amikor egy fárasztó nap után négyen-öten összegyűlünk kedvenc fogadónkban; papucsba bújunk, lábunkat a ragyogó nap felé nyújtjuk, italunk könyöktávolságra; beszélgetünk, s az egész világ, meg ami azon túl van, megnyílik előttünk; senkiért sem vagyunk felelősek, szabadok és egyenlők vagyunk mindahányan, mintha csak egy órája találkoztunk volna, de közben az évek során megérlelt ragaszkodás vesz körül. Az élettől – a földi élettől – ennél szebb ajándékot nem kaphatunk. Megérdemeltük egyáltalán?” – vallja a 20. század egyik legnagyobb keresztény gondolkodója, C. S. Lewis baráti és írói köréről, az Inklingsről.

Lewist a társaság tagjai közül különösen is szoros, közel negyven éven át tartó barátság fűzte írótársához, J. R. R. Tolkienhoz. Tolkien nélkül talán sosem hallottunk volna Lewisról, és Lewis nélkül talán sosem hallottunk volna Tolkienról. Az Oxfordi Egyetem két fiatal oktatóját a középkori irodalom és az észak-európai mitológia szeretete hozta össze, később pedig mindketten a fantasy műfajának sikeres képviselőjévé váltak. A kezdetben ateista Lewis megtérésében nagy szerepet játszottak a Tolkiennal folytatott beszélgetések, míg Lewis baráti és szakmai támogatása nélkül sosem született volna meg az évszázad fantasy-trilógiája, A Gyűrűk Ura. Colin Duriez alapos kutatómunkán nyugvó, mégis olvasmányos könyve a két író barátságának elbeszélésével kíséri végig intellektuális és hitbeli fejlődésüket, illetve személyes sorsuk alakulását.