Gyermekkoromban különösen szerettem a vasárnap délutánokat. Szüleimmel ilyenkor az idős rokonokat látogattuk meg, akik csak meséltek és meséltek. Nagy élmény volt hallgatni a történeteiket. Szó esett a gyerekkorukról, játékaikról, a háborúról, a barátságról.
Amíg kisebb voltam, el-elkalandoztam a történetek közben, de ahogy nőttem, egyre inkább úgy éreztem, van tanulsága ezeknek az elbeszéléseknek. Felnőtt fejjel is mindmáig emlékszem néhányra. Egy-egy helyzetben eszembe is jut olyan esemény, amit ők éltek át, és ami formálta az életüket. Azt hiszem, mély nyomot hagytak bennem. Olyat, ami megváltoztatta az életszemléletemet.
A Biblia is biztat bennünket, hogy az elöljárók életéből tanuljunk. „Figyeljetek rá, hogyan élnek és hogyan halnak meg, és kövessétek a hitüket!” (Zsidók 13, 7b) Gary Chapman önéletrajza is erre ad lehetőséget. Egy hívő ember, egy lelkész és lelkigondozó őszintén megírt története, amiben már távolabbról szemlélhetjük a kudarcokat és a nehézségeket is. Visszatekintve pedig gyakran láthatóvá válik, hogy mi hová vezetett, és hogy semmi sem veszett kárba.
Jó belelátni egy sikeres ember életének ezekbe a rejtett zugaiba is. Reményteli, hogy a magánélet, a házasság, a gyereknevelés és a lelkészi szolgálat küzdelmeiből valahogy mindig kivirágzik egy nem várt csoda. Az Isten kezébe helyezett élet ajándéka ez. Aki olvassa, bizonyosan gazdagodik, épül, erőt merít belőle.
Füller Tímea
Lapozzon bele