Egy kortárs szerző bizony több szempontból is nehéz fába vágja a fejszéjét, ha Martin Luther életéről szeretne regényt írni: egy szinte már héroszi magasságokba emelt személyt kell hétköznapi valójában megragadnia, egy sokszor elmondott történetet újramesélnie, mindezt ötszáz év távlatából. A második kötet az elsőhöz képest is nagyobb kihívást jelenthet, hiszen a reformáció irányának alakulása és a kényszerű politikai csatározások kevés örömet hoztak Luther számára, és élete vége felé különösképp is úrrá lett rajta a csüggedés. Ebbe a hatalmas feladatba pedig magyar szerzőként belevágni mindenképpen különleges bátorságról tanúskodik.

Cs. Szabó Sándornak azonban sikerül megugrania ezt a magas lécet, és különleges történetmesélésének, atmoszférateremtő képességének köszönhetően azonnal beszippantja és magával ragadja olvasóit. Munkámból adódóan rengeteg kézirattal találkozom, és ritkán fordul elő velem, hogy már az első oldalak után nem tudok szabadulni a gondolattól: ha valami végzetes hiba folytán nem rontja el a következő négyszáz oldalt, meg kell próbálnunk kiadni a könyvet. J

Rettentően izgalmas és kihívásokkal teli feladatot jelentett a Luther-regény szerkesztése, ahogy újra és újra bepillantást nyerhettem egy jól ismert történelmi szereplő gondolataiba, fájdalmaiba és örömeibe, a tettei mögött rejlő motivációkban. Együtt izgultam vele, hogy ebben a verzióban is írja meg a 95 tételét, vállalja tanait még a császár előtt is, szeresse meg Katharina von Borát, valamint gyarló testével küszködve ne veszítse el minden emberi méltóságát.

Természetesen mai olvasóként már ismerjük a történet végét, sőt, a reformáció utóéletének mi magunk is részesei vagyunk. A Luther kortársainak fejébe való betekintés viszont izgalmas színfoltot jelent az elbeszélésben, hiszen ők a szakadt ruhában álló, ám megingathatatlannak tűnő szerzetest látva még nem sejthették, hogy az előttük álló férfi alapjaiban fogja megrengetni az addigi rendet. Cs. Szabó Sándor könyve ennek ellenére máig aktuális problémákat feszeget, és Friedrich választófejedelemmel együtt akár mi is feltehetjük a kérdést: „Miért tölt el ekkora félelemmel az, hogy talán Luther doktornak van igaza?”

Az egyházi és világi átok alatt álló, a máglyát mégis elkerülni képes Martin Luther egész élete arról tanúskodik, hogy a történelemben is lehetnek kegyelmi pillanatok. A reformátor mindeközben végig a saját gyarlóságaival küzdő ember maradt. Ahogyan ő maga fogalmaz a regényben: „Koldusok vagyunk… Isten kegyelmét kolduljuk.”

Győri Anna