Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Kis keresztény önismeret

2016. július 28.

Nagy örömmel és várakozással forgatom Timothy Keller könyveit. Inspirálónak és evangéliuminak tartom írásait. Magyarul, – köszönet a Harmat-Koinónia kiadónak – már több könyve is megjelent, többek között a Hit és kételkedés, a Tékozló Isten és két elveszett fia, vagy a Bálványaink. Most a New York-i presbiteriánus lelkész egy rövidebb írását olvastam el, mely Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága címmel jelent meg.

A könyvecske alig ötvenoldalnyi, könnyen elolvasható egy-két óra alatt. Javaslom minden hívő és Istent kereső embernek tanulmányozásra, értékes gondolatokat talál benne.

Korunk önismeretét, de a lelkigondozást és néha a keresztény igehirdetést is áthatják a modern pszichológia felismerései. Divatos, – ahogy azt Keller is kifejteni – az ember alapvető problémájának a rossz önértékelést tartani. Míg régen azt mondták, az ember baja az, hogy túl sokat gondol magáról, túlságosan büszke, addig ma a túlzott önbizalomhiányt, vagy a kisebbrendűségi érzést tartják gondnak.

Mi a terápia? Nagyobb önbizalmat kell adni az embereknek. Érezzék magukat fontosnak, egyedinek, értékesnek. A büszke ember boldog, nagyobb teljesítményekre képes.

Ez a nárcisztikus viselkedés azonban nagyon sebezhető. A büszkeség csak arra tud építeni, hogy a másikhoz viszonyítva jobb, okosabb, gyorsabb, szebb vagyok. Bizonyos területeken érezhetem is úgy magamat, hogy több vagyok a másiknál, de ez a bármikor összeomolhat.

„Azt mondjuk, az emberek azért, illetve arra büszkék, hogy gazdagok, okosak, vagy jó megjelenésűek, de ez nem így van. Arra büszkék, hogy gazdagabbak, okosabbak, jobb külsejűek, mint mások. Ha mindenki egyformán gazdag, okos vagy csinos volna, nem lenne ok a büszkeségre.” Idézi Keller C.S. Lewist a könyvében.

Ha mások nem is értékelnek minket, akkor azt mondjuk, nem érdekel minket mások véleménye, saját mércét állítunk fel magunknak. Ezt a módszert használja a modern pszichoterápia.

Modern világunk végtelenül nárcisztikus. A reklámok tudatosan építenek arra, hogy felgerjesszék az emberek büszkeségét. Azt hazudják, egyedi és a másik embernél több leszel egy divatos ruhával, cipővel, mobil telefonnal, autóval. Ha nincs is szükséged rá, megveszed, mert azt gondolod, jót tesz az önértékelésednek – egy ideig.
Mind a túlzott felfuvalkodás és büszkeség, mind a kisebbrendűségi érzés ugyanabból az önzésből táplálkozik, az ember túl sokat foglalkozik önmagával. A megoldás, a helyes önértékelés nem abban van, hogy értékesnek, vagy kevésbé értékesnek látjuk magunkat, hanem abban, hogy nem foglalkozunk sokat önmagunkkal, megfeledkezünk önmagunkról.

Keller Pálnak az 1Korintus 3,21-4,7-ig terjedő szakaszát elemzi, ahol az apostol őszintén beszél arról, hogy a hívők között is tetten érhető a büszkeség. Pozícióharc, versengés jelent meg a korintusiak között. Az egyik hívő többnek akart látszani a másiknál. Pál azonban azt mondja, hogy nagy tévedésben vannak. Őt nem érdekli, mit mondanak róla mások, sőt az sem érdekli, hogy önmagát hogyan értékeli. Egyetlen dolog a fontos: hogyan látja őt Krisztus. Egyetlen ítélőszék van, ahol az ember értékét megállapítják és ez nem az emberek ítélete, hanem Isten ítélőszéke.

A megtért ember átment már az ítéleten, hiszen Krisztus helyettük lett megítélve, ezért nem kell folyton a „bíróság előtt” állnia. Nem kell folyton azzal foglalkoznia, hogy értékes-e az élete. Nem kell másokhoz viszonyítania magát, nem kell folyamatosan bizonyítania, egyszerűen élhet a valódi szabadságban.

Hosszú az út addig, míg ezek a gondolatok a megértéstől a gyakorlatig eljutnak, de szüksége van Isten népének arra megtanulja mit jelent a valódi alázat, melyre Jézus Krisztus tanította követőit.

Írta: Merényi Zoltán

Megjelent a baptist.hu-n

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága

Míg korábban a túlzott önértékelést és az önteltséget vélték felfedezni az emberek közötti ellenségeskedések és konfliktusok hátterében, ma úgy vélik, mindennek a rossz énkép az oka. Utóbbi egyre vonzóbb a közgondolkodásban – vallja a szerző –, mert a társadalmi problémákkal kapcsolatban felment az erkölcsi állásfoglalás alól, ugyanakkor legitim módon támogatja az emberi egó szüntelen építését. Vajon létezik-e olyan ideális állapot, amikor egónk sem túl sokra, sem túl kevésre nem tartja önmagát, hanem egyszerűen csak működik?

Részletes adatlap »990 Ft 792 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. szeptember 06.

Agyunkra megy

Hogyan hatnak a „kütyük” a fejlődő idegrendszerre?

Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.
Az újszülött százmilliárd idegsejttel felszerelkezve érkezik a világba. Az első három év során ez a töméntelen neuron aktív állapotban van, folyamatosan építve a kapcsolatokat egymással. A felesleges neuronok lemetsződnek, amikor a gyermek eléri a hároméves kort, mint ahogy a fákkal is történik: a gyenge kapcsolatok lemetszésével az erősek még erősebbé válnak.
Elolvasom »

2015. november 18.

A Holt tengeri tekercsek

Színes, reprezentatív, 12 oldalas leporello korunk egyik legjelentősebb irodalmi és archeológiai leletéről, a Holt-tengeri tekercsekről.

Elolvasom »

2015. október 07.

A nagy válás

Nem olyan világban élünk, ahol minden út egy nagy kör egy-egy sugarát képezi, és ahol minden út (ha kitartunk rajta) lassan egymáshoz közelít és végül a középpontban találkozik. Sokkal inkább olyan világban élünk, ahol pár mérföld után minden út kettéágazik, és minden ága újra szétágazik, és minden útelágazásnál döntened kell, hogy merre mész tovább.

Elolvasom »

2015. november 18.

Miért hiteles a Biblia?

Dr. Jones a Biblia megbízhatóságával szemben hangoztatott közkeletű ellenérvekre és kérdésekre keresi a választ: honnan tudhatjuk, hogy a Biblia fennmaradt kéziratai nem torzultak-e az eredetiekhez képest; megbízható forrásból származnak-e az evangéliumok, amelyek jó néhány évtizeddel Jézus halála után íródtak; az Újszövetség szerkesztői saját céljaiknak megfelelően módosítottak az eredeti szövegen – és így tovább.

Elolvasom »

2016. november 09.

Meleg színek 365 árnyalatban

Van egy fa a házunk előtt. Tavasszal nincs is szebb fa a környéken: olyan, mint egy óriási epres vattacukor, elborítják a halványrózsaszín szirmok. Virágzás után egyszerű, jelentéktelen fává válik. Aztán ősszel ismét eljön az ő ideje. A levelei élénk, erőteljes színeket öltenek, a világossárgától a narancs összes árnyalatán át a sötétbordóig. Már messziről kitűnik a többi fa közül. Aztán ismét dísztelenül vár egészen rügyfakadásig.
Elolvasom »

2016. január 19.

A tékozló Isten és a két fia

C. S. Lewis írja valamelyik könyvében, hogy az igazán jó könyv az, amelyik olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek bár ismerősen csengenek számodra, de még soha nem tudtad úgy megfogalmazni, ahogyan a könyv tette. Lehet, hogy ez volt Tim Keller legutóbb magyar nyelven megjelent könyvével, a Tékozló Isten cíművel is. Másrészt, akik nagyon hasonló oldalról közelítik meg a keresztény hitet, a Szentírás értelmezését, életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül végül nagyon hasonló következtetésekre jutnak. Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »