Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Úgy döntöttem megbocsátok…fiam gyilkosának

2015. október 06.

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el?

Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, fájdalmak, a megtorlás és az elégtétel keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Vélemények a könyvről

„Ha kapcsolódni tudunk Dianne B. Collard fájdalmáról és veszteségéről elbeszélt történethez, talán a gyógyulásról szóló történethez is utat találhatunk.” – Részlet a Reformátusok Lapja könyvajánlójából (2014. szeptember 28.). 

 

“Nagyon szomorú történet, sírtam rajta és sokszor mérgemben legszívesebben földhöz vagy falhoz vágtam volna a könyvet. Miért kell ártatlan embereknek meghalni? Miért mindig a jók szenvednek? Dianne ezekre a kérdésekre is keresi a választ, és a válaszokat nem mástól, mint Istentől várja. Hogy engedhette, hogy egy hívő család fia áldozatul essen egy tévedésnek? Más emberek ilyenkor elvesztenék az Istenbe vetett hitüket, hiszen ha van Mindenható, akkor nem engedné, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel. Dianne hite is megingott egy kicsikét a hosszú úton, amíg igyekezett értelmet találni az értelmetlen tragédiában és meggyászolta a fiát. De nem adta fel a hitét mindezek ellenére sem, és szerintem jól tette.” – Részlet az “Egy könyvfüggő vallomásai” blog könyvajánlójából

 

„Mit mond ilyenkor Isten? Semmiképpen sem azt, hogy bocsáss meg! Inkább kézen fog, és így szól: “Gyere velem, beszélgessünk!” Csak így lehet eljutni a megbocsátásig, amelyről Dianne nagyon helyesen vallja, hogy út, hosszú út, sok kitérővel és körforgalommal, mégis elvezet a célig. Dianne könyve nem fia védelméről vagy a tragédia ecseteléséről szól, hanem erről az Istennel megtett útról.” –  Részlet az Evangélikus Élet könyvajánlójából (2014. szeptember 28.). 

 

„Átéltem, hogy Isten minden bűnömet elengedte. Most pedig, miután ilyen nagy megbocsátásban volt részem, azt mondta nekem az Úr, hogy én is meg tudok bocsátani, s meg is kell bocsátanom Tim gyilkosának.” A megváltás nem az igazságosságról szól, hanem egyedül Isten kegyelméről. B. Collard utal Máté evangéliumára, amikor Péter kérdésére – hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek, „Még hétszer is?” – Jézus így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is” (18,21–22). Vagyis Jézus új rendet teremtett: „Isten országának rendjét, és azt tanította, hogy Isten gyermekei számára a megbocsátás magától értetődő megnyilvánulás. Isten gyermekének a DNS-ébe van kódolva a megbocsátás.” Ha képtelenek vagyunk a megbocsátásra, az idő múltával a keserűség és a gyűlölet fog gyökeret verni szívünkben. Isten éppen ezt szeretné megakadályozni, ezért parancsolja szeretettel, hogy bocsássunk meg másoknak, ahogy Ő is megbocsátott nekünk. ” – Részlet a Magyar Kurír könyvajánlójából

 

Amilyen rövid lélegzetű ez a mű, annyira erőteljes az üzenete. Szinte feltétel nélkül kapitulálunk érvelése hallatán, hiszen ő átélte az álélhetetlent, megtapasztalta a megtapasztalhatatlant, mégis képes szépséget és értelmet találni az életben. A jól ismert és sajnos sokszor elcsépelt krisztusi „hetvenszer hétszer” parancson kívül pedig gyakorlati tanácsokkal is kíván szolgálni mindazoknak, akik ezen az úton akarnak elindulni. Meg szeretné értetni velünk, hogy a harag és a sérelmek dédelgetése csupán megmérgezi a lelket, sőt, testi betegségeket is előidézhet, és egyedül a teljes megbocsátás vezethet el a felszabadulásig. – Részlet a Parókia Portál könyvajánlójából

Dianne B. Collard

A szerző munkája során misszionáriusok százaival dolgozott együtt a világ csaknem negyven országában, és rendszeresen tart előadásokat. Férjével az észak-karolinai Charlotte-ban olyan gyülekezetet vezet, amely elsősorban a társadalom peremén élőknek igyekszik lelki és szellemi otthont biztosítani: hajléktalanoknak, különböző függőségekből gyógyult embereknek, börtönben lévő és szabadult elítélteknek. Öt unoka boldog nagymamája.

Forrás: feol.hu

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-50%
Dianne B. Collard:

Úgy döntöttem, megbocsátok…

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el? Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, a fájdalom, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Részletes adatlap »1 750 Ft 875 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. október 06.

A kegyelem harmatja

A szerző az év 365 napjára szolgál lelki elemózsiával, s nagypéntekre, a mennybemenetel napjára, valamint pünkösdre is megfogalmazta hitének és református gyakorlatának megfelelő üzenetét. Célja, hogy rövid igemagyarázataival az olvasó tekintetét Istenre, s gondolatait az örökkévalóságra irányítsa.

Elolvasom »

2015. október 06.

A Hajnalvándor útja – Narnia Krónikái 5.

Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az idegesítő és fontoskodó Eustace-nél tölti a nyári szünidő napjait. A falon lógó képek egyike azonban váratlanul életre kel, és a következő pillanatban Caspian herceg hajóján találják magukat. A vándorok célja nem más, mint felkutatni a hét eltűnt lordot, majd elhajózni a világ legkeletibb csücskéig.

Elolvasom »

2015. október 06.

Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva

Sohasem volt izgalmasabb és nehezebb feladat kamasznak lenni és kamaszt nevelni, mint napjainkban, a globális társadalom új távlatai és veszélyei közepette. A világ nagyot változott, de – minden látszat ellenére – továbbra is a szülők lehetnek a legnagyobb hatással kamasz gyermekeik életére. Ehhez pedig mindössze azt a szeretet-nyelvet kell megtanulni, melyet a tinédzser legjobban megért.

Elolvasom »

2018. szeptember 17.

Hol van Isten, amikor fáj?

Philip Yancey, miközben a fájdalom és a szenvedés problémáját kutatta készülő könyvéhez, egy évig járt haldoklók önsegítő csoportjába, amely nagyrészt harmincasokból állt. A szerző szerint ez a korcsoport viseli legnehezebben, ha saját halálával kénytelen szembenézni. Harmincas vagyok én is; fordítóként beültem hát a szerzővel „a szenvedés iskolájába”.
Elolvasom »

2015. november 18.

Miért hiteles a Biblia?

Dr. Jones a Biblia megbízhatóságával szemben hangoztatott közkeletű ellenérvekre és kérdésekre keresi a választ: honnan tudhatjuk, hogy a Biblia fennmaradt kéziratai nem torzultak-e az eredetiekhez képest; megbízható forrásból származnak-e az evangéliumok, amelyek jó néhány évtizeddel Jézus halála után íródtak; az Újszövetség szerkesztői saját céljaiknak megfelelően módosítottak az eredeti szövegen – és így tovább.

Elolvasom »

2017. december 13.

Az örömhírről…

Egy hegyekkel körülölelt völgy, amit elárasztott a víz, benne egy templom. Csak a tornya látszik ki, a napfelkelte fényében mégis átragyog ablakain egy kis világosság. Süllyedőben, de tündökölve. Megmagyarázhatatlan, hogy honnan, mégis van egy csipetnyi remény ebben a képben.

Ez köszönt Philip Yancey új kötetének címlapján, amit korábbi könyvei után hatalmas várakozással vettem kezembe. Hatalmas műveltsége és széles látóköre, provokáló, továbblépni késztető írásai mindig nagy benyomást tettek rám. Kényelmes, olykor ellaposodó, újra meg újra állóvízzé terülő kereszténységemet mindig inspirálják kemény, de józan szavai, és olyankor elindul bennem valami. Egy kis patak utat tör és a tespedő langyos tóból éltető víz zúdul alá – mindig a mélybe igyekszik, lefelé, ahol nagy szükség van rá.

Ez a könyv is ezt teszi az olvasóval. Bár mélyre vág és fájdalmasan világít rá az egyház és a keresztények hibáira, vigasztalást is ad. Semmi más reményünk nincs, csak az, hogy Isten az ő nagyságával és szeretetével mellettünk áll. Népe hol üldöz, hol üldözött, hol gyűlöl, hol gyűlölik, tévedett, hibázott, eltért, de a nagy korrigáló nem adta fel. Már Jézus is azokból tudott tanítványokat válogatni, akik voltak: halászokból, vámszedőkből, zelótákból, forrófejű és ingatag, szónoklatban és tanításban nem éppen tapasztalt emberekből. És ő rábólintott erre.

Yancey_Hova_tunt_az_oromhirblogkepAz egyház ma is törékeny, sérülékeny, meg-megtántorodó emberekből áll. Hol elfáradunk, hol Isten elé futkosunk és nélküle próbálunk megoldásokat kreálni. Ha valamit megértettünk, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodunk, akár egymásnak esve is miatta. Apróságokon vitázunk, miközben az Úrtól kapott küldetésünket elhanyagoljuk. Szakadások és hibák vannak, de Isten hűségesen velünk jár, és velünk együtt munkálkodik. Semmilyen más magyarázat nem lehetne rá, hogy még egyáltalán létezik a kereszténység.

Hogy van-e szomjúság Isten után, az nem is kérdés. Soha ennyiféle szellemi irányzat nem létezett – és kínált „biztos” és „gyors” megoldásokat -, mint éppen mostanság. Hogy örömhír, jóhír-e az evangélium ma az embereknek? Mielőtt elborulna a tekintetünk, látnunk kell, hogy szinte mindig is örökös körforgás volt a történelem folyamán a hithez való viszonyban. Hol ébredés, hol növekedés, hol tendálás, hol hanyatlás szakaszát éljük, ami után a szomjúság foka ismét megérleli az emberi szíveket egy újabb ébredésre és növekedésre. A világ különböző részein ma más és más fázisát éli a kereszténység.

Egy biztos, a szavak kevesek a jó hír továbbadására. A tettek beszédesebbek és a cselekvő egyház mindig megerősödik. Maga frissül fel, újul meg először, így hatást gyakorolhat környezetére is. Aktivistaként, zarándokként vagy művészként megélve hitünket Isten kezét fogva egyensúlyozunk a keskeny úton, meg-megbillenve a büszkeség és s kétségbeesés két szélsősége felé. Ám igazi erőnk Jézus Krisztus, a biztos kőszikla, akire az egyház felépült.

Philip Yancey új könyve gondolkodásra, önvizsgálatra és továbblépésre késztet. Igazi reformációra, megújulásra, ami már puszta jelenlétével „fertőzi meg” a világot, azzal, amire a legnagyobb szüksége van: az örömhírrel.

Füller Tímea

Még több könyvajánló blog »