A könyv alapján készült a A változó szerelem című film.

Szeretem a váltott szemszögű könyveket, amikor a történteket mind a két fél szemszögéből megismerhetjük. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a gondolataikba, és megláthatjuk, hogy milyen különbözőképpen gondolkodik ugyanarról a dologról két ember. Van Draanen jól használta ezt az eszközt, és nem ment el abba az irányba, hogy ugyanazt mondta el mind a két szemszögben, megőrizte a történet diverzitását és ez tetszett.

Az is tetszett, hogy a két főszereplő még kisgyermek, amikor a történet kezdődik, és kvázi együtt nőnek fel. Nagyon jól bemutatta, hogy milyen máshogy gondolkoznak a fiúk és a lányok a különböző életszakaszokban. Tetszett, hogy valahogy mindig félreértették egymást, mindig elkerülték egymást de azt nagyon sajnáltam, hogy a vége ennyire lezáratlan, és jobban örültem volna egy happy end-nek. De szeretném azt hinni, hogy boldogan végződött a történet.

Mindemellett ami még nagyon tetszett, az a sok érzelmi és lelki dolog, ami megjelent a könyvben. Kezdve a platánfa metaforájától David bácsiig. Gyönyörű volt, egy-két részt meg is könnyeztem bizony. Ezt a könyvet csak nagybetűs dicséretekkel tudom illetni.

Megjelent a mostjo blogon