“Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1.Sám.16: 7.)

Ha valaha ez üzenet volt, a fogyasztói társadalomban még inkább az, mert az ember fogékony a látszatra, vonzódik a sikerhez, nehezen tudja elfogadni, hogy a számokon és eredményeken kívül az áldásnak más fokmérője is van, így hajlamos azok bűvöletébe esni. Sajnos ez alól az egyház se kivétel, mert ott is emberek szolgálnak.

A gyengeségeink megkísértenek, hogy akár kompromisszumok vagy kíméletlen áldozatok árán is felmutassuk az eredményeket. Csak Isten tudja szétválasztani, hogy valamire az iránta való odaszánás vagy saját gyengeségünk, sebeink kompenzálása motivál igazán. Az eltérés eleinte észrevétlen, talán idővel is csak némelyek számára érzékelhető, de végül mindig nyilvánvalóvá válik. Mert ha az életünkben megtűrünk olyan felületeket, melyek az igazsághoz csak hasonlítanak, akkor azok idővel kiszorítják azt. A hazugság pedig kifoszt, megnyomorít. Még egy regénybeli történetben is megrázó szembesülni ezzel. Megrázó és egyben kijózanító.

Ezért szívből ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik ma az egyházban szolgálnak, akik vágynak a növekedésre – arra, ami Istentől jön. Ajánljuk azoknak is, akik fájdalmakat éltek át a gyülekezetben, akik tudtukon vagy akaratukon kívül olyan áldozatokat hoztak, amit nem az Isten kért tőlük. Különösen ajánljuk azoknak, akik most kezdik a szolgálatot. Nekik üzenjük, ez a könyv több, mint egy regény. Egyébként nekünk regényként is tetszett. Olyannyira beszippantott, hogy tekintélyes terjedelme és zsúfolt életünk ellenére öt nap alatt mindketten kiolvastuk.

A közmondás úgy tartja: “nem mind arany, ami fénylik.”
Nem mind arany, ami fénylik.
Nem mind igazság, ami sokaknak tetszik.
Nem minden ellenkezés lázadás.
Nem minden bólogatás engedelmesség.
Nem minden sikeres módszer kompatibilis a mennyel.
“Nem minden egészséges, ami növekszik.”

/Révész Lajos, Székesfehérvári Baptista Gyülekezet vezető pásztora és felesége, Révész Szilvia írása