Meglehetősen ritka pillanatnak lehetnek tanúi azok, akik a kortárs ifjúsági irodalom háza táján otthonosan mozognak, vagy akik egyszerűen csak szeretik a fantasy műfaját, korosztálytól függetlenül: egy angol nyelvterületen komoly rajongói tábort magáénak tudó „keresztény fantasy” kerül a hazai könyvesboltokba. De vajon pontosan melyik polcon kap helyet A Sötétség sötét tengerének peremén, Andrew Peterson Hajnalszárnya-sorozatának („The Wingfeather Saga”) első kötete?

Különleges alkalom ez, hiszen nem kifejezetten hosszú a magyarul megjelent keresztény fantasyregények listája, viszont annál nagyobb nevek szerepelnek rajta! Tehát ha kedvenc könyvesboltunkban J. R. R. Tolkien vagy C. S. Lewis nevét keressük, nagy valószínűség szerint arra találjuk majd Andrew Peterson sorozatának első kötetét is.

Fordítóként kifejezetten izgalmas volt belehelyezkedni abba a hagyományba, elvi keretbe, amelyet A Gyűrűk Ura is kifejt a függelékében. Egy olyan univerzumot kell ugyanis megalkotni magyarul, amely a fikció szintjén eredetileg nem angol nyelven létezik, hanem az elképzelt világban (Középföldén, Narniában vagy a Hajnalszárnya-könyvek esetében Oerwenden) beszélt nyelveken. Ezt az elvet igyekeztünk alkalmazni, ami hatalmas kihívásnak bizonyult. Így járhatja be az olvasó Szkrí földjét, Glippfalvát, és térhet be Bozont Ivójába, ahol Balabala úr, a polgármester talán épp a Betso-Rog Kiadó egyik új könyvét forgatja. A Sötétség sötét tengerének peremén Tolkien és Lewis univerzumaihoz hasonlóan „másodlagos világot” teremt.

Ám hiába hasonlít Peterson sorozata Tolkien és Lewis szövegeire, a „The Wingfeather Saga” ettől még nem lesz automatikusan keresztény. Ha már itt tartunk, mitől keresztény fantasy egyáltalán A Gyűrűk Ura? És Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény? Ez utóbbival talán könnyebb a dolgunk, hiszen ott van Aslan, a Krisztus-szimbólum és az egész üdvtörténet (nem beszélve a teremtésről Narnia első krónikájában és az apokalipszisről az utolsóban). Tolkien esetében mélyebbre kell ásnunk, mondjuk A szilmarilokig, viszont ott rögtön kiderül, hogy Középfölde kozmológiája is egészen keresztényi a maga teremtő istenével és az ő angyalaival, mindezek után pedig nem nehéz keresztény történetként olvasni A Gyűrűk Urát, hiszen – spoiler! – Gandalf és Szauron egyaránt angyalok. A Hajnalszárnya-sorozatról nem szeretnék túl sokat elárulni ebben az összefüggésben, egyedül az „Alkotót” említeném meg, akihez a szereplők egy része kitartóan imádkozik.

Vajon akkor egy szöveg keresztény voltát abból állapíthatjuk meg, hogy hány keresztény szimbólumot használ? Véleményem szerint nem. Hadd hívjam segítségül George MacDonald 19. századi lelkész-írót, aki Tolkien, Lewis és Peterson művészetére, gondolkodásmódjára egyaránt hatással volt! A magyar olvasók A hercegnő és a kobold rajzfilm kapcsán ismerhetik MacDonald nevét, amely A királykisasszony és a manó című, kiadónknál megjelent könyve alapján készült.

Tehát mit mond MacDonald a „keresztény fantasyról”, arról a műfajról, amelyben ő maga is alkotott? „The Fantastic Imagination” című esszéjéből származik a következő idézet: „Az ember, ha akar, saját kis világot teremthet magának a saját törvényeivel, mert van valami az emberben, ami örül annak, ha új formákat hívhat életre, így kerül ugyanis legközelebb a teremtéshez… Az erkölcs világában azonban mindez másként van: ott az ember megteheti ugyan, hogy új alakba öltöztet valamit – és e célból szabadon használhatja képzeletét –, de nem találhat ki semmit. Semmi sem jogosíthatja fel arra, hogy feje tetejére állítsa [az erkölcs] törvényeit.”

MacDonald lényegében tehát azt mondja, Istentől kapott vágyunk alkotni, teremteni, nemcsak a kezünkkel, hanem a képzeletünkkel is. Viszont vigyáznunk kell, mert nagy a felelősségünk: világunk nem állíthatja feje tetejére a valóságra érvényes, Istentől kapott erkölcsi rendet, nem mondhatja jónak a rosszat, sem rossznak a jót – legalábbis akkor nem, ha azt akarjuk, hogy a fantasynk keresztény legyen.

Véleményem szerint ezért és ilyen értelemben keresztény fantasyszerző MacDonald, Tolkien és Lewis, akárcsak Andrew Peterson. Erről tanúskodik a Hajnalszárnya-sorozat, melynek írója különösen érzékenyen és tudatosan mozog ebben a hagyományban. Aki nem hiszi, mindenképpen járjon utána! A könyvesboltokban már meg is teheti!

Szabadi István, a sorozat fordítója