Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága

2016. március 30.

Tim Keller nagy kedvencem, amióta az első magyar nyelven megjelent könyve a kezembe került. Nem csak az írásai, de a lelkészi identitása, a teológiai látásmódja vagy az egyházképe, a munkássága is szimpatikusak. Így örömmel írok 2015-ben megjelent könyvéről, amiben az önismeret és az önmagunk elfogadása témáját járja körbe.
Keller kritikailag közelít ahhoz a pszichológiai alaptételhez, miszerint, ha önértékelési problémáid vannak, akkor jobb önértékelésre van szükséged. Ez elsőre számomra furcsán hangzott, mert olyan emberként, aki megszólítva érzi magát az önértékelési problémák témáját illetően, ez a kritikai hang lekezelőnek, vagy a probléma lekicsinylésének tűnt. Úgy éreztem, hogy ezt egy olyan ember mondja, akinek nincsenek önértékelési problémái, vagy aki cinikusan kiábrándult, és azt mondja, hogy ugyan vannak önértékelési problémáim, de ezzel együtt kell élni. Ez az élet.

Természetesen tévedtem, mert a későbbiekben kifejti, hogy pontosan mit tartalmaz a kritikája. Egy fontos bibliai szó magyarázatával szemlélteti, hogy mi a gond azzal az alapfeltevéssel, hogy a rossz önértékelésre a nagyobb önértékelés a gyógyír. A „felfuvalkodott” bibliai fogalmat elemzi, ami valóban egy nagyon fontos kifejezés a bibliai keresztyén emberkép vagy antropológia kapcsán. És a szó tényleg egy olyan állat viselkedését fejezi ki, amelyik nagyobbra fújja magát, mint amekkora. Ezt az ilyen állatok (pl. béka, vagy pulyka), akkor teszik, ha veszélyben érzik magukat, vagy nyilvánvalóvá kell tenniük, hogy ki az úr a háznál. A Biblia ezzel a szóval azt akarja kifezezni, hogy itt egy látszat-nagyságról van szó. A felfuvalkodottság a rossz önértékelésre egy ál-megoldás, ami pusztán tüneti kezelése a problémának. A probléma gyökere ugyanis abban van, hogy honnan nyerjünk az identitásunkat. Mi adja a mi identitásunkat, mi az, ami miatt értékesnek vagy értéktelennek érezzük magunkat. Az önértékelés témája mögött ez a kérdés húzódik: mennyit érek? Az ember úgy érzi, nem ér semmit, ezért „felfújja magát”, hogy többnek látsszon, mint ami. Itt nagyon fontos, hogy lényegében ez pusztán látszat: többnek látszik. De attól függetlenül, hogy az önértékelésem „fel van fújva”, vagy „le vagyok eresztve”, mindkét esetben problémák vannak az önértékelésemmel. Mert a „felfuvalkodottság” mögött a látszat ellenére üresség van. Levegő, amivel kitöltöttem az önértékelésemet. Lufi, ami elszáll, vagy leereszt. Ez egy ingatag identitásra utal. A leeresztett önértékelést újra felfújni egyszerűen látszat-megoldás. Az igazi gond az, hogy nincsen valódi tartalom és valódi identitás.

A felfuvalkodottság (erős önértékelés) az emberek rólunk mondott pozitív ítéletén nyugszik, ami ingatag, változó, hullámzó, így az önértékelésünk is az lesz. A „leeresztett állapot” az, amikor az emberek bántó vagy lekicsinylő véleményt mondanak rólunk. Lényegében a saját értékességünket vagy önértékelésünket az emberek ítéletétől és értékelésétől tesszük függővé. Embereknek akarunk tetszeni, miközben mi magunk sem hisszük, hogy tetszhetünk, vagy máskor túlzottan is elhisszük, hogy tetszhetünk. De ezek hullámzó dolgok. Keller egy másik utat ajánl. Szerinte a probléma abban áll, hogy túl sokat foglalkozunk a saját önértékelésünkkel. És ez egy nagyon éleslátó megközelítés. Akinek önértékelési gondjai vannak, iszonyatosan sokat foglalkozik a saját értékességével vagy vélt értéktelenségével, és ez egy soha véget nem érő hullámvasút. Egy mókuskerék. Az identitásunk Isten ítéletén is nyugodhat, aki elfogad bennünket és értékesnek tart, és nem ítél el, és már lezajlott a per, de felmentést nyertünk. Mi mégis a per helyszínén maradtunk, és nem hisszük el, hogy nem ítéltek el minket. Hogy az egyetlen, akinek számít az ítélete, az Isten, és ő elfogad bennünket. Azt hiszem, ez az elfogadás és ennek az elfogadásnak az átélése elengedhetetlen ahhoz, hogy szabadon megfeledkezhessünk arról az eddig bennünket rabságban tartó, kínzó és önostorozó, égető kérdésről, vagy vajon eléggé értékesek vagyunk-e és hogy mit mondanak mások rólunk, vagy mit mondunk mi magunkról. A kérdés, hogy képes vagyok-e elfogadni, hogy mit mond rólam Isten, és engedem-e, hogy az identitásom ebben az elfogadásban meggyökerezve elkezdjen megszilárdulni.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága

Míg korábban a túlzott önértékelést és az önteltséget vélték felfedezni az emberek közötti ellenségeskedések és konfliktusok hátterében, ma úgy vélik, mindennek a rossz énkép az oka. Utóbbi egyre vonzóbb a közgondolkodásban – vallja a szerző –, mert a társadalmi problémákkal kapcsolatban felment az erkölcsi állásfoglalás alól, ugyanakkor legitim módon támogatja az emberi egó szüntelen építését. Vajon létezik-e olyan ideális állapot, amikor egónk sem túl sokra, sem túl kevésre nem tartja önmagát, hanem egyszerűen csak működik?

Részletes adatlap »990 Ft 792 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. január 19.

12 dolog, amit Gary Chapman szeretett volna tudni az esküvője előtt

Eredetileg úgy terveztem, hogy írok a tizenkét dologról tizenkét bejegyzést, mert adja magát, hogy ezt tegyem, de akkor még nem olvastam el a könyvet. Azóta elolvastam, és tudod mit? Nem írok tizenkét bejegyzést, hanem azt mondom, vedd meg, olvasd el, mert nem drága, és nem hosszú, de én kötelezővé tenném minden keresztény párnak, akik házasságkötést fontolgatnak. Igen, kötelezővé. Elolvasom »

2016. április 15.

Könyvbemutató – Tolkien és C. S. Lewis

Szeretettel várjuk Olvasóinkat a Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol április 23-án Bernhardt Dóra Füzessy Tamással (a Magyar Tolkien Társaság társelnöke) és Tóth Sárával (a Károli Gáspár Református Egyetem docense) fog beszélgetni legújabb, Tolkien és C. S. Lewis című könyvünkről. A könyvbemutatóra 15.30 és 16.30 között kerül sor a Szabó Magda teremben.
Elolvasom »

2017. október 04.

Könyvbemutató Family-klub Tapolyai Emőkével

Rendhagyó Family-klubra hívjuk kedves Olvasóinkat  2017. október 20-án 18 órára, a D18 Kávézó és Könyvesboltba. Tapolyai Emőke, pszichológus, coach és motivációs előadó új, a Harmat Kiadó gondozásában megjelent könyvének bemutatóján Hamar Dávid beszélget a szerzővel.
Elolvasom »

2015. október 06.

Az 5 szeretetnyelv: Egymásra hangolva

Gary Chapman, amerikai pszichológus nevét az általa alkotott „szeretetnyelvek” fogalma tette világhírűvé. Legismertebb könyve, melynek témája a szeretet kommunikációja a házasságban, most megújult, bővített kiadásban jelenik meg, kreatív ötlettárral, önfelmérő teszttel.

Elolvasom »

2019. június 17.

Túl hegyen és völgyön

Hosszú évek óta vannak gondjaim a csuklómmal és a könyökömmel. Egykori zenész karrierem oltárán feláldozott ízületeim egyre gyakrabban jelzik, hogy vigyáznom kellene. Talán le is állni néhány dologgal. De mindig vonzott az ünnep, amit létre tudok hozni a zenével. A megszentelt pillanatok csodáját nehéz feladni. Most pedig itt ülök gipszbe bugyolált kézzel. Az orvos azt mondta, az utolsó pár hét már istenkísétés volt, pihennem kell – szigorúan.

Most pihenek és olvasom Erőss Zsolt feleségének, Sterczer Hildának a portrékötetét. Erőss Zsoltnak, akinek a tetteit sokan szintén istenkísértésnek ítéltek már meg. És Hildának, aki hegymászónak született, és aki éppen úgy érti, mi hajtja az embert tovább egy nehezebb időszakban. Hogy miért folytatjuk egy kudarc vagy egy elénk került akadály után is az utunkat konokul.

Hilda élettörténetét már ismertté válása előtt is követhettem szemmel, hiszen távoli rokonunk. Figyeltük pályájának alakulását, szerelemre találását, a hegyek ostromlásnak idejét, a gyerekek érkezését, majd társa elvesztését, gyászát és talpra állását. 

Ebben a kötetben nem a média által felkapott sztár-hegymászó feleségeként szólal meg, aki már önvédelemből kénytelen páncélba bújni a tolakodó tekintetek elől. Itt nincs reflektorfény, ami vakít és bántó. A könyv légköre nagyon is emberi és közeli. Révész Szilvia nagy érzékenységgel és tapintattal megfogalmazott kérdései nyomán beleláthatunk Hilda életútjának különböző állomásaiba. Hogy formálódott gyerekként, milyen volt a felnőtté válása, nővé érése, az önmagával és hitével vívott sokféle harca.  Bepillantást nyerünk két nagyon erős odaszántsággal élő ember egymásra találásába, a hegyen szerzett és a lenti életben is megálló tapasztalatok igazságába. A mély kötődés és az elengedni tudás nagy misztériumába. A gyász és a fájdalom mélységes bugyrait megjárt ember átformálódott erejének megszületésébe.

Jó Hildától is hallani, hogy segítséget kérni nem szégyen, hanem bátor szembenézés határainkkal. Hogy minden, amit átélünk, Istennél helyére kerül és értelmet nyer. Hogy éppen úgy, amilyenek vagyunk, (hegymászók, zenészek) – kellünk. Nem csak fiatalon és kimagasló teljesítményeink idején. A saját környezetünkben megvan a nekünk elkészített hely és erre rá is találhatunk Urunk segítségével.

/Füller Tímea/

2017. május 12.

Minden, amit a házasságról tudni szerettél volna, és amit nem

Tim Keller feleségével közösen a házasságról írt könyve kapcsán az első dolog, ami eszembe jutott, az a szituációs etika, vagy szituációs teológia. Vannak szép számmal, akik elítélik, ha figyelemmel vagyunk korunk helyzetére, és azt állítják, hogy univerzális, minden korra érvényes tanításokat tanítanak. De ezek a merev tanítások általában mindennél jobban tükrözik a társadalom merev tanításait. Gyakran, amit konzervatívnak nevezünk, nem annyira a bibliai elvek mentén megfogalmazott elvekről szól, mint sokkal inkább a társadalom egy korábbi helyzetének, vagy állapotának a megkövesedései. Sok éve arra gondoltam, hogy a Biblia örök igazságokat tartalmaz, de ezek az örök igazságok mindig egy adott környezetben öltenek testet, és figyelembe veszik ennek a környezetnek a szükségleteit. A környezet alatt konkrét emberek konkrét helyzeteit értjük.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »