Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Bálványok és más istenek

2016. február 08.

Timothy Keller legújabb magyar nyelven megjelenő könyvében, amely a Harmat Kiadónál jelent meg Bálványaink, Ismert és rejtőzködő istenek címmel, modernkori bálványokról ír. Azt gondolnánk, hogy a bálványimádás valami olyasmi, ami csak a primitívnek titulált ókori vagy tradicionális társadalmak problémaköre, de Tim Keller mindjárt könyve elején arról beszél, hogy ez közel sincs így.

A bálványok más alakot öltenek, és sokszor rejtőzködnek vagy a társadalmi elfogadás vagy egyenesen a társadalmi támogatottság leple alatt veszik át az irányítást az életünk fölött. A bálványok olyan egyébként jó részei az életünknek, amelyekhez a viszonyunk vagy az azzal történő élés alakít ki egy függőségi viszonyt, és miközben azt hisszük, hogy birtoklunk valamit, az kezd el uralkodni fölöttünk. A függőség mint pszichológiai megfogalmazása a bálványimádásnak, a könyv első lapjain megjelenik. És valóban, a pszichológusok, pszichiáterek egyre többet beszélnek függőségekről, nem csak a klasszikus értelemben vett függőségekről, amelyekről tudjuk, hogy azok, például alkoholfüggőség, vagy drogfüggőség, hanem olyanokról is, mint: romantikafüggőség, kapcsolatfüggőség, társfüggőség, munkaalkoholizmus, szexfüggőség, pénz-, hatalom-, sikerfüggőség. Ha a dolgok mélyére ásunk, ott találjuk az ember alapvető igényét arra, hogy egy transzcendens másik viszonylatában legyen képes meghatározni önmagát. A Biblia szerint ez a transzcendens másik Isten. Igen ám, de a vallásosság önmagában nem óvja meg az embert a függőségektől, ugyanis a lelkészi szolgálat, a gyülekezet megbecsülése (ami képmutatásba sodorhat), az elismerés, a vallásos projekciók (istennek tulajdonítani a személyes ambícióimat), a szolgálat leple alatt kialakuló munkaalkoholizmus, mind olyan függőségi viszonyulások, amelyek az „istenkövetés” leple alatt zajlanak.

Ha megpróbáljuk megérteni a bálványimádás bibliai lélektanát, akkor talán ennek a szemléletesére a legjobb példa, amikor Mózes felmegy a hegyre, hogy elhozza a két kőtáblát a népnek, amin a tízparancsolat található. Miközben Mózes a hegyen van, a nép nagy mulatságot szervez, és az Istent, aki kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság házából, és aki még a nevét sem árulta el Mózesnek, és aki nem jelent meg semmilyen formában, egy aranyból öntött borjúszoborként formába öntik. Majd ezt mondják: íme, Izrael, itt van az Isten, aki kihozott titeket a Szolgaság házából. Miközben leborultak a bálvány előtt, ezt abban a tudatban tették, hogy akit imádnak a borjú formájában az az igazi Isten. De az igazi Isten helyére egy borjú került. Így kerül az igazi Isten helyére még keresztények között is a munka (szolgálat), a házasság és a család (társfüggőség), a pénz (hogy még hatékonyabban menjen a szolgálat, tehát a munka), a kapcsolatok (kapcsolatfüggőség: hogy hatékonyan terjedjen az evangélium), a hatalom (hogy nagyobb befolyással jobban érvényesüljön az Isten ügye), a siker (hogy eredményes legyen a szolgálat, ami ugye a munka), a hírnév (hogy mind többen halljanak az evangéliumról). A bálványok olyan alapvetően jó dolgok, amelyek, amikor elkezdenek uralkodóvá válni az éltünkben, egyben elkezdik deformálni a személyiségünket, és fokozatosan elveszítjük ebben a függőségben önmagunkat, és beszűkül az életünk arra az egyetlen (vagy több) területre, amiben egy bálvány csapdájába estünk.

 

A bálványimádás működésmódja a következő. Adott egy ingatag énkép. Egy gyenge identitás. Az ember, hogy ezt az ingatag énképet vagy gyenge identitást megerősítse, és valakinek érezze magát, azonosul egy olyan területtel, ami adja magát, ami erre alkalmas. Ez lehet a szerelem, házasság, a gyerek, a család, a munka és a munkakapcsolatok, a teljesítmény, a siker, a hírnév, és fokozatosan halad abba az irányba, hogy teljességgel azonosuljon azzal az egy területtel. Ebben a fokozatosan kialakuló azonosulásban párhuzamosan még azt az ingatag énképét és identitását is elveszíti, ami ennek a függőségi viszonynak a kialakulása előtt az övé volt. A teljességre jutott bálványimádásban az ember megszűnik az adott viszonyon kívül létezni. És mindeközben nem boldog. Elmondhatatlanul sivár az élete, minden olyan kapcsolata, amely nem kapcsolódik az adott területhez, vagy amely akadályozza a bálványimádást, vagy helyteleníti – leépül. Elvesznek a kapcsolatok. Elsorvadnak, kiüresednek, és egy idő után semmi más nem létezik már, csak a bálvány akaratának a teljesítése. Az ember, aki ebbe a(z ördögi) körbe bekerül, észre sem veszi, hogy már nem ő irányítja az eseményeket. A bálványimádásban az ember elveszíti a saját emberi méltóságát, a támogató kapcsolatait, a kreativitását, az örömét, a boldogságát, a képességét a szabadságra, a szeretetre, fokozatosan rabbá válik. A bálványa rabjává.

 

Megpróbálhatjuk – azért, hogy megérezhessük, hogy pontosan miről is van szó – ezt az egész viszonyulást a drogfüggőség, vagy az alkoholizmus példájából megérteni. A bálvány egy olyan „isten”, akitől a megoldást várjuk a problémáinkra. Tehát vannak problémáink, amelyekkel nem tudunk megharcolni, megküzdeni, nem tudjuk őket megoldani, ezért segítséghez folyamodunk. Az alkoholfüggő vagy a drogfüggő számára ilyen segítség a szer. A szer ugyanis valóban „megoldja” a problémákat, ugyanis amíg a szer hatása alatt vannak, a problémák megszűnnek létezni. Tehát a bálványimádásba az ember azért sodródik bele, mert azt érzi, hogy gondjai vannak, és ezeket a gondokat nem tudja megoldani, és azt gondolja, hogy a bálványa megoldást nyújt. De mindannyian tudjuk, akik nem vagyunk alkoholfüggők, vagy drogfüggők, vagy megszabadultunk ezekből a függőségekből, hogy a szer nem megoldja a problémáinkat, hanem még jobban elmélyíti őket, és közben a fizikai és mentális egészségünk is súlyosan romlik. A bálványunk hatása alatt lenni olyan, mint egy szünet nélküli szer hatása alatti állapot: részegség másnaposság nélkül. Ha esetleg van másnaposság, és lehetőség lenne kilépni a bálványistenünk befolyása alól, ő gondoskodik róla, hogy a viszony fennálljon, hiszen az alkoholfogyasztás hatására kialakuló problémára (másnaposság) a megoldás is az alkoholban mutatkozik. Ez valóban ördögi kör.

 

Próbáljuk ezt lefordítani az életünk olyan területeire, ahol kevésbé észrevehető bálványistenek rejtőzködnek. Vegyük például a munkát. Induljunk ki az alapproblémából: nem tudom, ki vagyok, nem érzem magam senkinek, értéktelennek érzem magam, nem vagyok senki, egy senki vagyok, nincs önbecsülésem, jelentéktelennek érzem magam. A munka vagy a hivatás – látszólag – ezeket a hiányokat képes kitölteni. Mert a munkában elért sikerek által (és nem mellesleg a pénzbeli honorálás folytán is), azt érezhetem, hogy értékes vagyok, fontos vagyok, tudom ki vagyok (egy lelkész, orvos, pszichológus, tanár, stb.). Ez jó érzéssel tölt el, ezért még többet akarok belőle, viszont ugyanannak a hatásnak az eléréséhez fokozatosan valóban egyre többre van szükség. Minél többet dolgozom és minél keményebben, annál kisebb a valószínűsége, hogy ugyanazt a minőséget vagyok képes produkálni, és lassan elkezd visszaesni a teljesítményem, de én nem vagyok képes kiszállni a mókuskerékből. Mert ez valóban mókuskerék, míg nem szállok ki belőle, hajtom. Idővel minden olyan tevékenység, ami nem kapcsolódik a munkához, háttérbe szorul vagy megszűnik, eltűnnek a barátok, a szabadidőmben is a munkámmal foglalkozom, elsorvadnak a családi kapcsolatok, ilyenkor következik be a legtöbb válás, idővel más függőségek is képbe kerülnek, hogy a bálványommal való viszonyomból fakadó feszültség oldódjon (pl. alkohol, drog vagy szexfüggőség), valami, amivel oldani próbálom a feszültséget. Amikor egy trauma következtében az ember felébred ebből a tudatmódosított állapotból, az az érzése, hogy olyan volt ez a pár év, mintha kiesett volna. Mintha elvesztette volna önmagát. És valóban ez történt, mert a bálványa átvette az irányítást az élete fölött.

 

Tim Keller megoldást is javasol az egyébként szörnyen aktuális témára. Ezt a részt viszont végképp nem akarom lelőni, bátorítalak, hogy vásárold meg és olvasd el, majd készíts leltárt az életedről, és kövesd, amit a könyv javasol. Az eredmény viszont egy olyan szabad ember születése lesz, akinek már nincsen szüksége bálványokra ahhoz, hogy tudja, kicsoda ő. Olyan szabadság, amit soha korábban nem élt át.

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

Bálványaink

Míg egyeseknek a család és a gyerekek, a karrier és a pénzkeresés, a siker és az elismerés, vagy éppen a társadalmi státusz és a méltóság a bálványuk, másoknál egy szerelmi kapcsolat, a szakértelem és a tudás, a biztonságos és a kényelmes körülmények, a szépség és az ész, valamilyen nagyszabású politikai vagy társadalmi ügy, önnön erkölcsi tartásuk vagy éppen a keresztény szolgálatban való eredményesség tölt be ilyen szerepet. Timothy Keller új könyvében számos ismert és rejtőzködő bálványt leplez le, és mutatja meg, hogyan tölthetjük be a helyüket, és indulhatunk el a hamis istenek nélküli szabad élet felé.

Részletes adatlap »3 200 Ft 2 560 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. november 19.

Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva

A legtöbb szülő őszintén szereti gyermekét, mégis kevés gyermek érzi szülei feltétel nélküli szeretetét. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Elsősorban az, hogy kevesen tudják meggyőzően – azaz gyermekük számára tapasztalhatóan – kifejezni érzéseiket. A házasság-terapeuta, illetve gyermekpszichiáter szerzőpáros így vall erről:

Elolvasom »

2017. május 12.

Minden, amit a házasságról tudni szerettél volna, és amit nem

Tim Keller feleségével közösen a házasságról írt könyve kapcsán az első dolog, ami eszembe jutott, az a szituációs etika, vagy szituációs teológia. Vannak szép számmal, akik elítélik, ha figyelemmel vagyunk korunk helyzetére, és azt állítják, hogy univerzális, minden korra érvényes tanításokat tanítanak. De ezek a merev tanítások általában mindennél jobban tükrözik a társadalom merev tanításait. Gyakran, amit konzervatívnak nevezünk, nem annyira a bibliai elvek mentén megfogalmazott elvekről szól, mint sokkal inkább a társadalom egy korábbi helyzetének, vagy állapotának a megkövesedései. Sok éve arra gondoltam, hogy a Biblia örök igazságokat tartalmaz, de ezek az örök igazságok mindig egy adott környezetben öltenek testet, és figyelembe veszik ennek a környezetnek a szükségleteit. A környezet alatt konkrét emberek konkrét helyzeteit értjük.

Elolvasom »

2016. július 28.

Igazibb az igazinál

Az, hogy hazánkban évi nyolcszáz örökbefogadás megvalósulhat, azoknak a szülőknek is köszönhető, akiknek nem számít a gyermek életkora, származása vagy egészségi állapota. Épp, mint a nemrégiben megjelent Igazibb az igazinál című interjúkötet szereplőinek, akik a kiadvány budapesti bemutatóján meséltek döntésük hátteréről.

Két kislány színez a budapesti Adna kávézó széles faasztalán. Egyikük, Szandra közvetlenül mellém telepedik le. A rajzon mózeskosár, benne egy újszülött, akit a folyóparti sás mögül aggódó szempár bocsát viszontagságos útjára. Megkérdezem Szandrát, ismeri-e a történetet. Mikor azt mondja, nem, igyekszem azt egy óvodás gyermek számára érthetően elmesélni. A kisbabát a nővére rejtette el, hogy megmentse, mert a családjuk bajba került. Azért engedték el, mert azt remélték, máshol nagyobb biztonságban lesz és boldogan élhet. Így is lett: egy hercegnő talált rá, aki saját gyermekeként nevelte Mózest. Szandra közbeveti: de neki – mármint a fiúnak – van anyukája. Van – ismerem el. E pillanatban értem meg, mennyi dráma rejtezik az örökbefogadott gyermekek világában – hiszen Szandra maga is az. Néhány percen belül szülei is mesélni kezdenek. És nemcsak a dráma, de a szépség is kirajzolódik megannyi – szintén igaz – történetben.

Elolvasom »

2016. június 28.

Kendőzetlenül a szexről

Szexről beszélni felszabadultan, tabuk nélkül, méghozzá a keresztény értékrend keretein belül? Igen, lehetséges. Aki erre vállalkozott, az Kevin Leman pszichológus. Könyve, a Szexre hangolva arra biztatja a házaspárokat, hogy végre merjék kimondani, mire vágynak, és ne féljenek a szexualitást a helyén kezelni kapcsolatukban. Elolvasom »

2016. január 19.

Az egyház mi vagyunk!

Isten országa nélkül nincsen egyház. Az egyház valami önmagánál nagyobbnak az erejében él, és valami önmagánál nagyobb felé törekszik. Ha becsukódnak az Isten országára nyíló ablakok, sötétség borul a gyülekezetre és sötétté válik a levegő. Ha kitárulnak az Isten országára néző ablakok, Isten életadó lehelete és világossága új reménnyel tölti el a gyülekezetet. Elolvasom »

2016. július 28.

Francine Rivers – Az utolsó bűnevő

Ez a könyv mindenképpen egyedülálló olvasásélményt jelentett. Még soha nem olvastam ehhez hasonló könyvet, és az igazat megvallva nem is nagyon voltam érdekelt az ilyen témákban eddig, de Az utolsó bűnevő lebontotta ezeket a falakat. :)

Még nem olvastam semmit Francine Riverstől, ám már több regényével is szembetaláltam magam. Egyszer mindent ki kell próbálni, és gondoltam, ha valakinek több regényét is kiadták különböző nyelveken, akkor az csak tudhat valamit. Az utolsó bűnevőt már a megjelenés előtt kinéztem magamnak, és örömmel vetettem bele magamat, mikor kézhez kaptam. A történet nagyon érdekes, mert még soha nem halottam a bűnevő kifejezést, ezért nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet az.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »