Ez kész kabaré – gondolja néha az egyházi-gyülekezeti lét beható ismerője, és nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a hívő közösségben szerzett tapasztalatain. Plass könyvét olvasva a nevetés felé billen a mérleg, és mint tudjuk, a nevetés gyógyít. Ha pedig magunkon is tudunk nevetni, az már kifejezetten egészség-gyanús. Ilyesmit tesz az emberrel, ha belepillant a Kegyes kétbalkezes történeteinek görbe tükrébe, és a vicces, groteszk jelenetekben saját csetléseire-botlásaira ismer rá.

Ahogy Plass az előszóban írja, a glossza műfajára való rátalálás segítette kilábalni egy korábbi depressziós állapotából: „Ez a műfaj remek lehetőséget kínált arra, hogy az életet elsorvasztó sötétséget átfordítsam életet tápláló humorrá. Mintha súlyos koloncot ráztam volna le magamról. Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor végre nevetni tudtam azokon a gyülekezeti problémákon és furcsaságokon, melyeket éveken át ólomsúlyként cipeltem a nyakamban.”

Egy régi mondás szerint nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. Plass könyve nemcsak a dolgok fonákját láttatja, hanem ráhangol a humor, a nevetés, az irónia nézőpontjára, ami talán segít, hogy megértőbbé, bölcsebbé és türelmesebbé váljunk – jómagunk iránt éppúgy, mint mások iránt.

LT