Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Bizalommal a jövő felé

2017. október 10.

Bizalommal a jövő felé – a múlt emlékeire támaszkodva

 Sokat tudunk ma már a gyerekkorunk, a múltunk személyiségalakító erejéről. Foglalkozunk vele, keressük jelenbeli konfliktusaink és küzdelmeink gyökereit a múltunkban, olvasunk segítő könyveket, hallgatunk pszichológai előadásokat – és elmerülünk annak boncolgatásában: hogyan is lettünk azzá, akik most vagyunk. Csakhogy felfedezéseink mintha nem mindig vinnének előbbre. Mintha gyógyulás helyett sokszor csak nehezteléshez és megkeseredéshez vezetnének. „Apámnak nem így kellett volna…!” „Miért nem látták, hogy másra van szükségem?” „Milyen másképp alakult volna minden, ha akkor, ott…” Babusgatjuk a bennünk rejlő kisgyermeket, de megrekedünk nála. A sebzettségünk válik identitásunkká, és nem tudunk valóban felnőttként haladni előre.

 

Tapolyai Emőke könyve ebből kíván felrázni.

„Érdemes feltenni magunknak a kérdést – áll az első oldalakon −: miért éri meg a jövőbe vetett hitemet is feláldozva ragaszkodnom a múltam megfoghatatlan igazságához? Van-e mélyebb meggyőződésem a sebzettségemnél? (…) Hajlandó vagyok-e szembenézni a veszteségeimmel? Hajlandó vagyok-e elfogadni őket, felvállalni a felelősséget, és letenni azt, amit nem tudok irányítani?”Tapolyai_Harmóniában_3D

 

 A múlthoz fűződő viszonyunkat illetően perspektívaváltásra bátorít a szerző: dönthetünk a hála mellett.

Nem hallottam volna még a háláról? Nem vésték volna belém fontosságát már gyerekkorom bibliatanítói? Mégis új erővel ragadott magával az, ahogyan a könyv első fejezete elővezeti ennek jelentőségét.

„Feltűnő az Ószövetségben, hogy Isten valahányszor újabb harcra, feladatra indítja Izráelt, előbb a múltra emlékeztet: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged… − Vajon miért emlegeti annyiszor a múltat? Mert ez az alappillérje a reménységünknek. Mielőtt azt mondaná: menj tovább!, emlékeztet: én voltam az, emlékszel? Én hoztalak ki. Nézd meg, min vezettelek keresztül! Nem változtam. Támaszkodhatsz arra az emlékedre, mert ma is ugyanaz vagyok, és ha én a múltban kihoztalak, akkor a jövőben is veled leszek.”

 

„Sebeim közepette és sebeim ellenére hol láthattam, láthatom meg Isten jelenlétét az életemben?” – hív a kérdés megválaszolására a fejezet utáni reflektáltató kérdéssorozat.

 

Valóban, hol is?

Ha a felhívás a múltbeli hálaokok keresése helyett például a jövőképemre vonatkozna (de az még odébb lesz, az utolsó fejezetben), hamar maga alá gyűrne az aggodalom. Mert ha a jövőbe tekintek, hajlamos vagyok nyugtalankodni: merjünk-e lépni ezen vagy azon a területen; tudjuk-e majd fizetni a hitelt; jó eredményt mond-e majd az orvos, stb.

De ha visszanézek az elmúlt évekre, mintha pikkely hullana le a szememről: lám, Isten akkor is, ott is jelen volt, velem volt! Milliónyi ujjlenyomatát láthatom. És bár ez a világ nem tökéletes, voltak és lesznek is benne akár apróbb bosszúságok, akár mélyebb hiányok és veszteségek, történések, amelyeket nem tudok irányítani − a múltbeli nehézségek sosem abból fakadtak, amelyektől féltem.

Tapolyai_Harmóniában_slider

Ha elfogadom a felhívást, hogy tekintsek vissza, elfog a rácsodálkozás: mintha Isten valamilyen fogyhatatlan türelemmel igyekezne törögetni zord képemet őróla, és fogyhatatlan kegyelemmel igyekezne cáfolni negatív várakozásaimat, arra hívva, hogy reméljek, bízzak őbenne. Mennyi csodát megtapasztalhattam már, mennyi kenyér- és halszaporítást, igazi, bőkezű, tizenkét kosaras ráadással! És néha egészen megdöbbentő, milyen apró részletekbe menően igyekszik kiáltani: itt vagyok, veled vagyok, gondoskodom rólad!

 

„Ha egy kicsit el tudunk feledkezni önmagunkról, és rá tudunk csodálkozni arra, hogy Isten − aki mindent ért és tud, és ura minden részletnek − szeret és megváltott minket: beindul valami elengedés a múltunk, a sebeink felé.”

 

Erre bátorít a szerző. Többek között. De ez csak a kiindulópont. A folytatást lásd a kis könyvecske lapjain. 

Bayer Anna

a könyv felelős szerkesztője

 

 

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Tapolyai Emőke:

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta „római arénában” érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek − éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 585 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. szeptember 12.

Rácsok mögött szabadon – Boros Lajos vallomásos könyvéről

A kötet ötvennyolc éves szerzője több mint harminc évet töltött börtönben, rablások és tolvajlások miatt. Megtért, ma az Igét hirdeti egy baptista gyülekezetben, és könyvet írt az életéről.

Boros Lajos Isten végtelen kegyelmének tulajdonítja, hogy nem ölt embert, és ma már démonaitól megszabadulva egy tahitótfalui baptista gyülekezetben hirdeti az Igét, harmonikus házasságban él feleségével, közösen nevelik héthónapos kisfiukat.
Elolvasom »

2015. november 18.

Világnézetek összehasonlítása

A „világnézet” nem olyasmi, amit az engedhet meg magának, aki ráér és elég okos hozzá. Mindenkinek van világnézete, akár tudatosan alakítja azt, akár csak időnként gondolkodik el az élet dolgain, értékein, élet és halál, valóság és képzelet, Isten és ember kérdésein. Elolvasom »

2016. április 15.

Könyvbemutató – Tolkien és C. S. Lewis

Szeretettel várjuk Olvasóinkat a Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol április 23-án Bernhardt Dóra Füzessy Tamással (a Magyar Tolkien Társaság társelnöke) és Tóth Sárával (a Károli Gáspár Református Egyetem docense) fog beszélgetni legújabb, Tolkien és C. S. Lewis című könyvünkről. A könyvbemutatóra 15.30 és 16.30 között kerül sor a Szabó Magda teremben.
Elolvasom »

2017. december 13.

Az örömhírről…

Egy hegyekkel körülölelt völgy, amit elárasztott a víz, benne egy templom. Csak a tornya látszik ki, a napfelkelte fényében mégis átragyog ablakain egy kis világosság. Süllyedőben, de tündökölve. Megmagyarázhatatlan, hogy honnan, mégis van egy csipetnyi remény ebben a képben.

Ez köszönt Philip Yancey új kötetének címlapján, amit korábbi könyvei után hatalmas várakozással vettem kezembe. Hatalmas műveltsége és széles látóköre, provokáló, továbblépni késztető írásai mindig nagy benyomást tettek rám. Kényelmes, olykor ellaposodó, újra meg újra állóvízzé terülő kereszténységemet mindig inspirálják kemény, de józan szavai, és olyankor elindul bennem valami. Egy kis patak utat tör és a tespedő langyos tóból éltető víz zúdul alá – mindig a mélybe igyekszik, lefelé, ahol nagy szükség van rá.

Ez a könyv is ezt teszi az olvasóval. Bár mélyre vág és fájdalmasan világít rá az egyház és a keresztények hibáira, vigasztalást is ad. Semmi más reményünk nincs, csak az, hogy Isten az ő nagyságával és szeretetével mellettünk áll. Népe hol üldöz, hol üldözött, hol gyűlöl, hol gyűlölik, tévedett, hibázott, eltért, de a nagy korrigáló nem adta fel. Már Jézus is azokból tudott tanítványokat válogatni, akik voltak: halászokból, vámszedőkből, zelótákból, forrófejű és ingatag, szónoklatban és tanításban nem éppen tapasztalt emberekből. És ő rábólintott erre.

Yancey_Hova_tunt_az_oromhirblogkepAz egyház ma is törékeny, sérülékeny, meg-megtántorodó emberekből áll. Hol elfáradunk, hol Isten elé futkosunk és nélküle próbálunk megoldásokat kreálni. Ha valamit megértettünk, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodunk, akár egymásnak esve is miatta. Apróságokon vitázunk, miközben az Úrtól kapott küldetésünket elhanyagoljuk. Szakadások és hibák vannak, de Isten hűségesen velünk jár, és velünk együtt munkálkodik. Semmilyen más magyarázat nem lehetne rá, hogy még egyáltalán létezik a kereszténység.

Hogy van-e szomjúság Isten után, az nem is kérdés. Soha ennyiféle szellemi irányzat nem létezett – és kínált „biztos” és „gyors” megoldásokat -, mint éppen mostanság. Hogy örömhír, jóhír-e az evangélium ma az embereknek? Mielőtt elborulna a tekintetünk, látnunk kell, hogy szinte mindig is örökös körforgás volt a történelem folyamán a hithez való viszonyban. Hol ébredés, hol növekedés, hol tendálás, hol hanyatlás szakaszát éljük, ami után a szomjúság foka ismét megérleli az emberi szíveket egy újabb ébredésre és növekedésre. A világ különböző részein ma más és más fázisát éli a kereszténység.

Egy biztos, a szavak kevesek a jó hír továbbadására. A tettek beszédesebbek és a cselekvő egyház mindig megerősödik. Maga frissül fel, újul meg először, így hatást gyakorolhat környezetére is. Aktivistaként, zarándokként vagy művészként megélve hitünket Isten kezét fogva egyensúlyozunk a keskeny úton, meg-megbillenve a büszkeség és s kétségbeesés két szélsősége felé. Ám igazi erőnk Jézus Krisztus, a biztos kőszikla, akire az egyház felépült.

Philip Yancey új könyve gondolkodásra, önvizsgálatra és továbblépésre késztet. Igazi reformációra, megújulásra, ami már puszta jelenlétével „fertőzi meg” a világot, azzal, amire a legnagyobb szüksége van: az örömhírrel.

Füller Tímea

2015. december 11.

Kegyelem itt és most – Bibliai üzenetek 365 napra

„Hogy mi a jó benne? A mindennapi áhítat, amelyet egy hullafáradt ötödikes is képes átfutni, mielőtt lekapcsolja az éjjeli lámpát. És ha átfutotta, jó eséllyel meg is ragad benne valami, mert hozzá és róla szól. Aztán az áhítatokhoz tartozó, néhány soros gyakorlati javaslat, amelyet egy nehézkesen olvasó másodikos is segítség nélkül megért. Elolvasom »

2018. június 04.

Könyvbemutató – Flashback – Visszatértem a függőségből

Zénó, aki önéletrajzában kendőzetlen őszinteséggel beszél gyerek- és fiatalkori kallódásáról, a heroinfüggőségbe torkolló lecsúszásáról, Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »