Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Hányszor kell megbocsátanom fiam gyilkosának?

2016. január 19.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

/Máté 18, 21–22/

A hetekben jelent meg Dianne B. Collard misszionárius könyve magyarul Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának címmel a Harmat Kiadó gondozásában, amely egy hosszú és rögös lelki úton vezeti végig olvasóit. Az írónő ezzel párhuzamosan több magyarországi településre is ellátogatott, hogy személyes történetén keresztül – egy-egy előadás és beszélgetés során – bátorítsa a hallgatóságot. Így kerülhetett sor egy könyvbemutatóra is a Budapesti Keresztény Könyvtárban szeptember 25-én, ahol családias hangulatban, kötetlen beszélgetés formájában tehették fel az érdeklődők kérdéseiket.

            A könyv lapjain egy megrendítő élettörténet elevenedik meg előttünk, miközben Dianne Collard az egyik legnehezebb kérdésre keresi a választ: meg lehet-e bocsátani a gyermekem gyilkosának? Az ember ugyanis sok sérelemmel és őt ért fájdalommal képes megbirkózni, ám nincs is annál szörnyűbb, ha a szeretteit éri bántódás. Ráadásul ilyen kegyetlen… Dianne legidősebb fiát, Timothy-t 1992. szeptember 20-án brutális körülmények között meggyilkolták. Éppen egy ittas kolléganőjét kísérte haza az éjszaka közepén, amikor a férj megjelent. A férfi teljesen félreértette a helyzetet, és – a féltékenységtől vezérelve – lelőtte Timothy-t, majd megcsonkította a testét. Tim rögtön belehalt a sérüléseibe.

            Valószínűleg bárki hallja vagy olvassa ezt a történetet, egy idő után ugyanaz a kérdés merül fel benne: hol van ilyenkor Isten? Az írónő pedig – hosszú évek küzdelme és személyes megtapasztalása után – vette a bátorságot, hogy megválaszolja ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát: Isten a fia mellett volt, és valamilyen oknál fogva megengedte, hogy mindez megtörténjen. Eddig a felfedezésig azonban sohasem juthatott volna el a megbocsátás felszabadító érzése nélkül. Az egyik legmagányosabb zarándokutat járta végig, Isten és ember küzdelmét a gyász és harag óráiban. A tragédia ugyan egy egész családot sújtott, a gyógyulást viszont egyenként, mindenkinek a saját lelkében kell(ett) megharcolnia. Ennek a személyes küzdelemnek köszönhetően születhetett meg ez a könyv is, illetve került sor megannyi előadásra és beszélgetésre.

            Dianne B. Collard tehát a saját példáján keresztül kívánja bemutatni a megbocsátás erejét. Amilyen rövid lélegzetű ez a mű, annyira erőteljes az üzenete. Szinte feltétel nélkül kapitulálunk érvelése hallatán, hiszen ő átélte az álélhetetlent, megtapasztalta a megtapasztalhatatlant, mégis képes szépséget és értelmet találni az életben. A jól ismert és sajnos sokszor elcsépelt krisztusi „hetvenszer hétszer” parancson kívül pedig gyakorlati tanácsokkal is kíván szolgálni mindazoknak, akik ezen az úton akarnak elindulni. Meg szeretné értetni velünk, hogy a harag és a sérelmek dédelgetése csupán megmérgezi a lelket, sőt testi betegségeket is előidézhet, és egyedül a teljes megbocsátás vezethet el a felszabadulásig.

            Dianne történetének van még egy megfontolandó aspektusa: a sérelmek okozójával, vagyis a gyilkossal való kapcsolatfelvétel kérdése. Bár a megbocsátás elsősorban Isten és az adott ember között dől el, bizonyos esetekben beléphet a képbe a harmadik fél is. A misszionáriusnő a Budapesti Keresztény Könyvtárban tartott beszélgetés során elmesélte, hogy képzeletében a gyilkos egy szörnyeteggé degradálódott, így hosszú évekig nem akarta kiejteni a nevét. Amikor először kimondta, hirtelen olyan emberként tudott rá tekinteni, aki – hozzá hasonlóan – segítségre szorult. A család nemsokára felvette a kapcsolatot a börtönben lévő férfival, hosszas levelezésbe kezdtek, a gyilkos pedig ennek köszönhetően hitre jutott. Dianne hozzátette továbbá, hogy reméli, egyszer majd közösen is bizonyságot tehetnek a megbocsátás hatalmáról.

            Dianne B. Collard tehát győztesen tudott kimászni a lelkét fenyegető mocsárból. A gyermekétől megfosztott anyja annál keresett vigaszt, aki tökéletesen tudja, milyen elveszíteni egy egyszülött fiút. A könyv címe nagyon egyszerűen, de lényegre törően fogalmazza meg az ehhez szükséges legfontosabb lépést: a megbocsátás döntés kérdése, melyet újra és újra meg kell harcolunk. Nem elég egyszer meghozni. Dianne B. Collard pedig valahányszor előadást tart vagy elmeséli a történetét, a megbocsátás mellett dönt.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-50%
Dianne B. Collard:

Úgy döntöttem, megbocsátok…

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el? Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, a fájdalom, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Részletes adatlap »1 750 Ft 875 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. február 13.

A ló és kis gazdája

Korábban olvastam, és írtam már az első két kötetről, A varázsló unokaöccse címűről és Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényről. Rég szerettem volna megismerkedni a történet folytatásával, ám valamiért mindig más könyveket vettem a kezembe, ezt pedig halasztottam. Bár ne tettem volna! Most eldöntöttem, még idén elolvasom az összes hátralévő kötetet. Ahogy az első mondatot elolvassa az ember, ismét gyereknek érzi magát, és büszkeséggel tölti el, hogy maga Lewis mesél neki.

Elolvasom »

2019. május 27.

Utolsó nyílvessző

Régóta figyelem azoknak a keresztény gyülekezeteknek az összetételét, ahol megfordulok. Ritka kivételtől eltekintve túlnyomó részt nők ülnek a padokban elmélyülten hallgatva az igét, és csak itt-ott lézeng egy-egy férfi. Amikor viszont komolyabb kihívások elé néz a közösség (templomépítés, felújítás, területrendezés), hirtelen előkerülnek és a helyükre állnak a férfiak. Közös munkájukat különleges, bajtársias hangulatban végzik. Teljes erőbedobással, vállvetve, nagyon odaszántan. Úgy látszik, nekik ez megy jól. A férfias gyülekezet titkáról már volt könyv a kezemben. Sajnos én ezt nőként olvastam el, és csak annyit tudtam megérteni belőle, hogy imádkozni kell a férfiakért, hiszen éppen úgy szükségük van Istenre, mint a nőknek. Mi több, éppen úgy szükségük van a gyülekezetre, és a gyülekezetnek is rájuk Isten országának építéséhez.

Ezért is különösen nagy örömmel vettem kézbe McManus: Az utolsó nyílvessző című könyvét. A nők számára íródott rendkívül színes és gazdag keresztény irodalmi kínálat mellett ritkán látok mind megjelenésében, mind tartalmában ennyire markánsan férfias kötetet. Sodródástól és langyosságtól mentes életre bíztat, amiben mindennek értelme és felsőbb célja van. Kitartásra, hűségre és megbízhatóságra szólít fel, hogy semmit ne herdáljunk el abból, amit Isten a rendelkezésünkre bocsátott.

McManus_Utolso_nyilvesszo_2

Az utolsó nyílvessző férfias szavakkal, férfiakról szóló történetekkel hív teljes odaszánásra. Kompromisszumok nélküli megbízhatóságra és szilárdságra. Arra bíztat, hogy ne érjük be kevesebbel, mint a maximum. Ahogyan egy barátom mondta minden vizsga előtt: mindent megtettem, ami rajtam áll, hogy Isten megadhassa, amit a legjobbnak lát.

McManus tudatára ébreszt, hogy életünk minden percét Isten szolgálatába állíthatjuk. Vele semmi nem parkolópályán lézengés. Minden egy nagyobb cél felé tartó felkészülés része.

A jó sáfárok (intézők, Isten vagyonkezelői) kézikönyve ez, akik számonkérhetőnek tekintik minden tettüket. Külön örömömre szolgált, hogy a szerző csapatban, törzsben gondolkodik. Beszél a közösség erejéről, Isten mérhetetlen gazdagságáról, ami kitágítja létünk és lehetőségeink határait. Inspiráló és mozgásba lendítő könyv ez, amely eszköze lehet annak, hogy az Úrtól kapott sokféle tálentummal egykor úgy tudjunk elszámolni: mindet kamatoztattuk. Egyet sem tartottunk vissza felhasználatlanul.

Füller Timi

2018. július 06.

Adrian Plass: Ezüst nyírfák könyvbemutató

Az ember személyisége nem változik. De ha átadjuk Istennek, Ő átalakítja és gyümölcsözővé teszi nehéz személyiségjegyeinket. Így tett Adrian Plass fanyar és éles humorával is, amely – túl számos krízisen – végül azzá az íróvá tette, akit ma A kegyes kétbalkezes szerzőjeként ismerünk. Elolvasom »

2016. november 02.

Netfüggő gyerekek

Régóta tartozom ezzel a könyvbejegyzéssel, sokáig halogattam, mert hogy is lehet kompetens erről a könyvről írni, ha az én gyerekeim is szeretnek lógni a neten, vagy annak hiányában a netmentes kütyükön?

Hogy is lehetek kompetens erről a könyvről írni, ha én is szeretek a gépen, telefonon lógni, ha én is egy áldozat vagyok. A magam áldozata, s egyre jobban épülök fel ebből a betegségből. Már eljutottam odáig, hogy néha megunom az interneten való szörfölést.
Elolvasom »

2017. szeptember 12.

Az imádság az örök fiatalság záloga

A nemrég elhunyt Cseri Kálmán református lelkész „Sorsfordító imádságok” című könyvében bibliai példákkal mutatja be, hogy az imádság több mint csendes beszélgetés a mennyei Atyával.

Pilinszky János szerint „az imádság lényege szerint istenközelséget jelent, örök fiatalságot”. Hát ezért nem fogott nagyanyámon az idő! Nyolcvanon, sőt kilencvenen túl is csendes derűvel szemlélte a világot, s szép, fiatalos mosollyal nézett ránk, amikor felkerestük. A déli harangszókor mindig megállt egy pillanatra, s magában elmondta az úrangyalát, esténként pedig a félhomályban ülve halkan mormolta a miatyánk évezredes sorait. Állandó kapcsolatban állt Istennel, s tudta, hogy az ima nem csak akkor szükséges, ha baj van – az imádság párbeszéd a Mindenható és a hívő ember között.
Elolvasom »

2015. október 06.

A menedék

A békés, polgári Hollandia a horogkeresztes rémuralom színterévé válik, az egyszerű órásmesternőből a földalatti ellenállás szervezője, üldözöttek vakmerő bújtatója lesz, az ódon családi ház hálószobájából felfedezhetetlen búvóhely készül.  

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »