Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Hányszor kell megbocsátanom fiam gyilkosának?

2016. január 19.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

/Máté 18, 21–22/

A hetekben jelent meg Dianne B. Collard misszionárius könyve magyarul Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának címmel a Harmat Kiadó gondozásában, amely egy hosszú és rögös lelki úton vezeti végig olvasóit. Az írónő ezzel párhuzamosan több magyarországi településre is ellátogatott, hogy személyes történetén keresztül – egy-egy előadás és beszélgetés során – bátorítsa a hallgatóságot. Így kerülhetett sor egy könyvbemutatóra is a Budapesti Keresztény Könyvtárban szeptember 25-én, ahol családias hangulatban, kötetlen beszélgetés formájában tehették fel az érdeklődők kérdéseiket.

            A könyv lapjain egy megrendítő élettörténet elevenedik meg előttünk, miközben Dianne Collard az egyik legnehezebb kérdésre keresi a választ: meg lehet-e bocsátani a gyermekem gyilkosának? Az ember ugyanis sok sérelemmel és őt ért fájdalommal képes megbirkózni, ám nincs is annál szörnyűbb, ha a szeretteit éri bántódás. Ráadásul ilyen kegyetlen… Dianne legidősebb fiát, Timothy-t 1992. szeptember 20-án brutális körülmények között meggyilkolták. Éppen egy ittas kolléganőjét kísérte haza az éjszaka közepén, amikor a férj megjelent. A férfi teljesen félreértette a helyzetet, és – a féltékenységtől vezérelve – lelőtte Timothy-t, majd megcsonkította a testét. Tim rögtön belehalt a sérüléseibe.

            Valószínűleg bárki hallja vagy olvassa ezt a történetet, egy idő után ugyanaz a kérdés merül fel benne: hol van ilyenkor Isten? Az írónő pedig – hosszú évek küzdelme és személyes megtapasztalása után – vette a bátorságot, hogy megválaszolja ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát: Isten a fia mellett volt, és valamilyen oknál fogva megengedte, hogy mindez megtörténjen. Eddig a felfedezésig azonban sohasem juthatott volna el a megbocsátás felszabadító érzése nélkül. Az egyik legmagányosabb zarándokutat járta végig, Isten és ember küzdelmét a gyász és harag óráiban. A tragédia ugyan egy egész családot sújtott, a gyógyulást viszont egyenként, mindenkinek a saját lelkében kell(ett) megharcolnia. Ennek a személyes küzdelemnek köszönhetően születhetett meg ez a könyv is, illetve került sor megannyi előadásra és beszélgetésre.

            Dianne B. Collard tehát a saját példáján keresztül kívánja bemutatni a megbocsátás erejét. Amilyen rövid lélegzetű ez a mű, annyira erőteljes az üzenete. Szinte feltétel nélkül kapitulálunk érvelése hallatán, hiszen ő átélte az álélhetetlent, megtapasztalta a megtapasztalhatatlant, mégis képes szépséget és értelmet találni az életben. A jól ismert és sajnos sokszor elcsépelt krisztusi „hetvenszer hétszer” parancson kívül pedig gyakorlati tanácsokkal is kíván szolgálni mindazoknak, akik ezen az úton akarnak elindulni. Meg szeretné értetni velünk, hogy a harag és a sérelmek dédelgetése csupán megmérgezi a lelket, sőt testi betegségeket is előidézhet, és egyedül a teljes megbocsátás vezethet el a felszabadulásig.

            Dianne történetének van még egy megfontolandó aspektusa: a sérelmek okozójával, vagyis a gyilkossal való kapcsolatfelvétel kérdése. Bár a megbocsátás elsősorban Isten és az adott ember között dől el, bizonyos esetekben beléphet a képbe a harmadik fél is. A misszionáriusnő a Budapesti Keresztény Könyvtárban tartott beszélgetés során elmesélte, hogy képzeletében a gyilkos egy szörnyeteggé degradálódott, így hosszú évekig nem akarta kiejteni a nevét. Amikor először kimondta, hirtelen olyan emberként tudott rá tekinteni, aki – hozzá hasonlóan – segítségre szorult. A család nemsokára felvette a kapcsolatot a börtönben lévő férfival, hosszas levelezésbe kezdtek, a gyilkos pedig ennek köszönhetően hitre jutott. Dianne hozzátette továbbá, hogy reméli, egyszer majd közösen is bizonyságot tehetnek a megbocsátás hatalmáról.

            Dianne B. Collard tehát győztesen tudott kimászni a lelkét fenyegető mocsárból. A gyermekétől megfosztott anyja annál keresett vigaszt, aki tökéletesen tudja, milyen elveszíteni egy egyszülött fiút. A könyv címe nagyon egyszerűen, de lényegre törően fogalmazza meg az ehhez szükséges legfontosabb lépést: a megbocsátás döntés kérdése, melyet újra és újra meg kell harcolunk. Nem elég egyszer meghozni. Dianne B. Collard pedig valahányszor előadást tart vagy elmeséli a történetét, a megbocsátás mellett dönt.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Dianne B. Collard:

Úgy döntöttem, megbocsátok…

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el? Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, a fájdalom, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Részletes adatlap »1 750 Ft 1 400 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. július 29.

Útmutató lányos apáknak

Éppenséggel nem vagyok lányos apa, de apás lány annál inkább! Igazi élvezettel olvastam Kevin Leman újabb könyvét, amellett hogy sok mindenre meg is tanított.

Biztos vagyok benne, hogy az apukák nagy hasznát veszik. A kérdés már csak az, hogy hogyan vegyük rá őket az olvasásra. Először is könnyítsük meg a pénzkiadási aggályaikat (könyvre pénzt???), inkább ajándékozzuk nekik karácsonyra! Aztán jelöljük meg benne Leman doktor egyik-másik önvallomását, például: „Az apák másképp működnek, mint az anyák… nem lelkesít a gondolat, hogy hetente megcsináltassam a frizurám (de még havonta sem), ellentétben hőn szeretett nejemmel. Inkább a fejembe csapom a baseballsapkám. Remekül megy ahhoz a pólóhoz, amit tegnap is viseltem, a tegnapi sortomról nem is beszélve. Olyan kellemesen »bejáratott« érzés viselni őket. Mi, apák a szavakkal is jobban spórolunk.

Elolvasom »

2015. november 30.

Hang a szélben – szerkesztői ajánló

Munkámból adódóan rengeteg témájú és műfajú könyvet olvasok, egy dolgot viszont megtanultam az évek során: hogy tetszik-e egy könyv, vagy sem, az az egyik legszubjektívebb dolognak tekinthető. Egy különös és számomra is megmagyarázhatatlan dolgot pedig már régen megfigyeltem az olvasási szokásaimon: átrághatok akármilyen teológiai témájú szakkönyvet vagy bibliamagyarázatot, semmi sem tud annyira megragadni, mint egy Jézus korában vagy az őt követő néhány évtizedben játszódó regény.

Elolvasom »

2015. október 07.

Magyarázatos Biblia

A Magyarázatos Biblia célja, hogy kedvet csináljon a Biblia rendszeres olvasásához, és áthidalja a kulturális szakadékot a mai olvasók és a Biblia évezredekkel ezelőtt íródott könyvei között.

Elolvasom »

2016. október 12.

Könyvbemutató – Visszhang a sötétségben

Szeretettel várjuk Önöket Francine Rivers Visszhang a sötétségben című könyvének bemutatójára 2016. október 26-án, szerdán 18 órától!T Az oroszlán jele-trilógia 2. kötetéről Tóth Dorottya Tünde kérdezi a fordítót, Szabadi Istvánt és a szerkesztőt, Győri Annát.

Helyszín: Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó (4026 Debrecen, Kossuth tér 8325 hrsz.)

„Rengeteg keresztény regénnyel találkoztam az elmúlt évek során, de kevés hagyott bennem olyan mély nyomot, mint Az oroszlán jele-trilógia. Fedezzék fel Önök is ezt az értékes kincset!” (Lisa Tawn Bergren)

rivers_echo_a3_jav_resize

2015. október 06.

Kiút az alkoholproblémából

Támadt már olyan gondolta, hogy túl sokat iszik, és ezen változtatni kellene? – teszi fel a kérdést a könyv adiktológus szerzője, aki saját tapasztalatból szól, hiszen harminc évvel ezelőtt maga is ebben a helyzetben volt.

Elolvasom »

2015. november 19.

Mint aki látja a hangot

Visky Andrással beszélget Sipos Márti
Harmat Kiadó, 2009

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »