„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…” dudorászom, miközben azon gondolkozom, mit is írhatnék az „Ölelj át!”-ról. Aztán rájövök, hogy igen, pont erről van szó. Kell, hogy legyen mellettünk valaki, aki szeret, átölel és elfogad minket, és mi is őt. Gyerekként a szülő, felnőttként a társ – merthogy a kötődéstudomány mai állása szerint nemcsak kisgyerekként, de egész életünkben szükségünk van a biztonságos érzelmi kötődésre.
És kezdetben ez így is van. Szinte lehetetlen nem szeretni, óvni és babusgatni egy kisbabát, és lehetetlen nem szeretni, óvni és csodálni a szerelmünket. De hogyan őrizhetnénk meg a kapcsolatot ilyennek? És mi az, ami ezt akadályozza, és ami miatt az egymást szeretők idővel mégis olyan gyakran eltávolodnak egymástól?
Az „Ölelj át!” az érzelmi kötődés mindenek feletti fontosságát hangsúlyozza a párkapcsolatban. Igen, a szeretetnek érezhetőnek kell lennie ahhoz, hogy fenntartsuk és megőrizzük az egymás iránti kötődést, a szerelmet. Vagyis nem a „Szeretlek” szót kellene unásig ismételgetnünk szeretteinknek, hiszen csakis ők tudhatják igazán, hogy szeretjük-e őket, ők érzik – vagy sem – a saját bőrükön. Talán inkább kérdeznünk kéne: „Szeretlek?”
És persze a szeretetnek is megvan a kémiája, a szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevű „öleléshormon” árasztja el a testünket, aminek hatására öröm és boldogság tölt el minket – és így tovább, erről is olvashatunk a könyvben. Vagyis nagyon is rajtunk múlik, hogy az érzelmeink milyen irányt vesznek, és megteremtjük-e azokat a kötődési pillanatokat a társunkkal való kapcsolatunkban, amelyek révén a szerelem igenis megőrizhető, akár egy életen át. És hogy mi módon tehetjük ezt – egy kicsit több odafigyelés, egy kicsit több kedvesség, több romantika, szenvedélyesebb szex, több kreativitás, önkifejezés, kevesebb kritizálás –, azt ki-ki leszűrheti magának Susan Johnson könyvéből.
Lehoczky Tünde – a könyv szerkesztője
Lapozzon bele