Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Fölkerné Kosztyu Viola

Fölkerné Kosztyu Viola

1989-ben születtem Mohácson. Életem első húsz évét egy 200 lakosú falucskában, Bezedeken töltöttem, majd néhány évig ízlelgettem a városiak életét, éltem Baján és Mohácson is, végül a férjemmel és a két kislányommal egy Mohács melletti kis faluba, Somberekre költöztünk. Középiskolában közgazdaságot tanultam, ám hamar rájöttem, hogy nem az én világom, így az említésre sem méltó közgazdasági ismereteimet félretéve más vizekre eveztem: szerettem volna gyerekekkel, tanítással, a nyelvünkkel foglalkozni. A bajai Eötvös József Főiskola Neveléstudományi Karán végeztem, magyar műveltségterületes tanító szakon. A főiskola utolsó évében iskola mellett családi napközi vezetőként dolgoztam a szülőfalumban, Bezedeken, jelenleg otthon vagyok a két és fél éves és a két hónapos lányaimmal.

Tizenévesen szívesen kreáltam verseket, novellákat, ezek közül több is megjelent az Ötvözet nevű bajai főiskolai havilapban, továbbá a Historium Kiadónál történelmi antológiákban (100 magyar baka, Fegyvert s vitézt éneklek) szerepelnek még novelláim.

Míg a barátaim azt tanulták gyerekkorukban, hogy az ember legjobb barátja a kutya, addig az én édesapám azt sulykolta belém, hogy a legjobb barátaink a könyvek – felnőtt fejjel pedig már én is így gondolom, és eszerint osztom be a szabadidőmet. Műfaji megkötés nélkül olvasok bármit, amiről úgy érzem, hogy „fogamra való”, néhány olvasmányomról a könyves blogomon teszek közzé bejegyzéseket, és remélem, ezzel meghozom mások kedvét is az adott könyvek olvasásához.

A Harmat Kiadóval 2013 óta állok kapcsolatban, azóta rendszeresen könyvajánlókat írok a kiadó gondozásában frissen megjelent könyvekről.

Fölkerné Kosztyu Viola bejegyzései

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. március 28.

Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

Rég nem tapasztaltam már azt az érzést, ami most ismét hatalmába kerített: számoltam vissza a napokat, hogy mikor jelenik meg a könyv és mikor olvashatom végre el, Francine Rivers eddigi kötetei ugyanis annyira mélyen a szívembe vésődtek, mint ahogy csak nagyon kevés történet. Nagy örömmel vettem tehát kezembe ezt az új kötetet is, ami ismét […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. február 13.

A ló és kis gazdája

Korábban olvastam, és írtam már az első két kötetről, A varázsló unokaöccse címűről és Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényről. Rég szerettem volna megismerkedni a történet folytatásával, ám valamiért mindig más könyveket vettem a kezembe, ezt pedig halasztottam. Bár ne tettem volna! Most eldöntöttem, még idén elolvasom az összes hátralévő kötetet. Ahogy az első […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. január 06.

Nyerő páros

A napokban újabb útmutatásra találtam Chapmantől a házasélettel és az azzal járó konfliktusokkal kapcsolatban, méghozzá a Nyerő páros című könyvében. Sokban más ez a kis könyvecske, mint amit eddig a párterapeutától olvastam. A korábban általam megismert kötetek központi témája az 5 szeretetnyelv volt, s ezek alkalmazása az élet különböző területein, míg ez nem a szeretetnyelvek […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. december 14.

Visszhang a sötétségben

Talán az idei évben ennek a könyvnek a megjelenését vártam a legjobban, Az oroszlán jele-trilógia első kötetének (Hang a szélben) magával ragadott a hangulata, a karakterek jelleme, s leginkább a mondanivalója, így nem volt kérdés, hogy amint megjelenik, elolvasom a folytatást is.

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. november 23.

Jó éjszakát történetek

A minap utolsó meséjéhez érkeztünk az Állatos mesélőkönyvnek, amely könyv igen közel került a szívünkhöz – az enyémhez is és a hároméves Liliéhez is. Megfogta a kezemet, és azt mondta, keressünk másikat (amit egyébként jó döntésnek tartottam, mert az előzőleg említett könyvben akadt olyan mese, amit már vagy 5-6 alkalommal olvastam neki egymás utáni napokon, […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. november 15.

Péntekre új férj

Eldöntöttem, hogy péntekre szeretnék egy új férjet… Akár nem is most péntekre, és természetesen csak lelkileg legyen új, testileg maradjon a mostani, csak kicsit jobban mutassa ki, hogy mennyire fontos vagyok, és persze az sem baj, ha a fejembe lát, ugye… Mert elvárásaim bőven akadnak, ember legyen a talpán, aki ennek megfelel, viszont Férj küzd […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. november 07.

Férjek és szeretetnyelvek

Gary Chapman nevét a legtöbben a szeretetnyelvek kapcsán ismerték meg. Az első könyv, amit tőle olvastam, Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva című volt, most pedig Az 5 szeretetnyelv – Férfiaknak is a kezembe akadt. Végigolvastam – bár nem vagyok férfi – és elismerően nyugtáztam, hogy Chapman bizony nagyon ért az emberekhez. Tudtam ezt már […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. október 20.

Gyermekeink szeretetnyelve

Múltkor, mikor Gary Chapman könyveit olvastam, elgondolkodtam azon, vajon mi lehet a lányaim elsődleges szeretetnyelve. Nem kellett sokáig töprengenem ezen, hiszen elég, ha ismerem őket, és tudom, milyen szituáció milyen érzelmeket vált ki belőlük. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindkettejüknek kettő ilyen van. Az egyik az életkori sajátosságoknak megfelelő, ez a három éves lányomnál […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. június 05.

Esküvői készülődés

A Nap már nem csak próbálgatja magát, hanem minden erejét bevetve süt, a madarak dalolnak, a fák megtelnek gyümölcsökkel, a fiatal szerelmesek pedig általában az évnek ebben a szakában házasodnak. Semmi sem tesz szebbé egy esküvőt, mint az, ha nem csak személytelen borítékok várják a friss szerelmeseket, hanem személyesebb ajándékokkal is kedveskednek nekik. A személyes […]

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. március 10.

Útmutató lányos apáknak

Többek között azért olvastam el ezt a könyvet, mert mielőtt az édesapám és a férjem kezébe nyomom, tudni szerettem volna előttük érvelni, hogy miért érdemes – ha érdemes – megismerkedni Leman gondolataival. Édesapámnak mindig mondtam, hogy ő volt az első férfi az életemben, akit igazán szerettem, azt pedig azért valljuk be, hogy a legtöbb nő […]

Elolvasom »