A napokban újabb útmutatásra találtam Chapmantől a házasélettel és az azzal járó konfliktusokkal kapcsolatban, méghozzá a Nyerő páros című könyvében. Sokban más ez a kis könyvecske, mint amit eddig a párterapeutától olvastam. A korábban általam megismert kötetek központi témája az 5 szeretetnyelv volt, s ezek alkalmazása az élet különböző területein, míg ez nem a szeretetnyelvek köré építkezik, hanem teljesen más perspektívából közelíti meg a lehetséges problémákat, ám mégis úgy, hogy érezhető benne az előzőleg említett téma is.

“Minden ember egyedüli példány; az egyéni különbségeink pedig nem csökkentik értékességünket. Ebből kiindulva nagyon fontos, hogy megtanuljuk házastársunkat méltósággal és tisztelettel kezelni, képessé váljunk elfogadni: a partner nem feltétlenül olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Joga van másként gondolkodni, és másként érezni, mint ahogyan mi szoktunk; gondolatait és érzéseit pedig tiszteletben tartjuk.”
/37. oldal/

Nagyon magamra és a férjemre ismertem mind a konfliktusokban, mind azok kezelésében. Felleltem benne a meglévő hibáinkat, ám szerencsére azt is, hogyan tudjuk a nézeteltéréseinket a lehető legjobban kezelni. Hiszen ahogy a fülszöveg is rávilágít, “az élő kapcsolat konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata”.  Nem szabad megfeledkezni erről a fontos mondatról, egy házasság nem attól lesz szép és boldog, hogy a felek mindenről ugyanúgy gondolkodnak, mindenben egyetértenek, és soha nincs olyan szituáció, amit valamelyikük sérelmezne. Aki azt gondolja, hogy a boldogító „igen” kimondása után egyetlen vitatéma sem alakulhat ki férj és feleség között, az álomvilágban él. Ilyen nem létezik. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan kezeljük ezeket a hétköznapi, teljesen természetes, apró vitákat.

Érdekes az, amit Chapman az értő hallgatásról ír. Mindeddig úgy gondoltam, tökéletes a beszélgetés és hallgatás úgy is, ha megy mellettünk a tévé. Tudom magamról, hogy 100%-osan képes vagyok figyelni arra, aki hozzám beszél akkor is, ha van valami háttérzaj, vagy ha éppen leszedem az asztalt ebéd után. A másik oldalról viszont még soha nem gondoltam ebbe bele: hogy a férjem talán akkor érzi azt, hogy tökéletesen, csak rá figyelek, ha közben nem babrálok semmivel.

Azonkívül, hogy Gary Chapman megtanít az értő hallgatásra, ugyancsak rámutat arra, hogyan érthetem meg, és hogyan akarhatom megérteni a páromat, ezután pedig milyen megoldásokat alkalmazhatunk arra, hogy a konfliktust megszüntessük.  Mindezt teszi a már jól bevált módszerével: a praxisa alatt tapasztalt élethelyzeteket vázolja, ami kivétel nélkül minden ember életében előforduló vitatéma: Akarunk-e menni? Akarunk-e venni? Melyiket csináljuk? Kikkel legyünk? Olyan általános problémák, mégis valós szituációk, amelyeknek mindegyikébe bele tudjuk képzelni egy saját élethelyzetünket.

Én megismertem és beismertem a hibáimat. Csupán 109 oldal ez a könyv mindenestől, mégis megtanultam belőle, mi az, amit jól csinálok és mi az, amin változtatnom kell. Kész békülős-fegyver ez a kötet. Most már tudom, hogy mennyire sokat tehetek azért, hogy mi egy nyerő páros lehessünk.

Minden fejezet egy kis önismereti kérdéssorral van a végén fűszerezve, aminek köszönhetően még inkább úgy érzem, ez a könyv segítség azoknak az embereknek, akik valamiért nem jól kezelik a konfliktusaikat házastársukkal, párjukkal.