„Szinglinek lenni régen azt jelentette, hogy senkinek nem kellesz. Most viszont azt jelenti, hogy csinos vagy és szexi, és kihasználod az időt, hogy eldöntsd, milyen legyen az életed, és kivel szeretnéd eltölteni” – állítja Carrie Bradshaw a Szex és New Yorkban. Ez a sorozat valószínűleg nagyban befolyásolta az egyedülálló nőkkel kapcsolatos elképzeléseinket, és hozzájárult ahhoz, hogy a „szingli” korunkban nagyon divatos fogalommá váljon. Sokak lelki szemei előtt éppen ebből adódóan a szó hallatán egy rendkívül sztereotip kép jelenik meg: a karrierista, önző nő, aki a cipőihez hasonlóan váltogatja a párkapcsolatait. Pedig a valós helyzet közel sem ilyen egyértelmű!
A szingliség mint állapot
Míg tehát maga a fogalom egyre pejoratívabb értelmet nyer, addig ez a szűk réteg még véletlenül sem fedi le az egyedülállók teljes közegét. Mint ahogyan egy társadalmi osztályon belül is rengeteg csoport létezik, ugyanígy van ez a szinglik esetében is. Korunk fogyasztói társadalmában hiába számít ez egy különösen is preferált célközönségnek, ennek ellenére viszonylag kevés valóban értékes és hasznos üzenet jut el hozzájuk, csupán maroknyi segítő jellegű irodalom születik. Pedig minden bizonnyal lenne arra igény, hogy tisztázzuk a jelenséggel kapcsolatos félreértéseket. A probléma gyökere talán abból adódik, hogy sokszor hajlamosak vagyunk – a filmek és reklámok által belénk sulykolva – csupán tulajdonságként gondolni a szingliségre ahelyett, hogy – átmeneti vagy állandó, szabadon választott vagy kényszerű – állapotként tekintenénk rá. Ezt a bonyolult és sokunk számára nehezen értelmezhető kérdést szeretné a Harmat Kiadó is árnyalni azzal, hogy megjelentette magyarul Carolyn Leutwiler Páratlanság – újraértelmezve című könyvét.
A rövid lélegzetű, ám annál tartalmasabb mű az egyedülálló keresztény nőknek kíván bátorításul szolgálni, elsősorban azoknak, akik szomorúnak és magányosnak érzik magukat ebben a szerepben. Ha körbenézünk saját gyülekezetünkben és környezetünkben, biztos vagyok benne, hogy fogunk olyan hölgyeket találni, akikre tökéletesen ráillik ez a leírás! Az írónő azonban nem kezd hosszabb tudományos fejtegetésbe a jelenség kialakulásával kapcsolatban (ami talán egyfajta hiányérzetet is hagyhat bennünk), hanem személyes, illetve filmekből, könyvekből és cikkekből kiragadott példákon keresztül igyekszik bátorítással és gyakorlati tanácsokkal élni arra nézve, hogy olvasói – az elkeseredettséget és depressziót szülő elzárkózás helyett – hogyan tegyék magukat hasznossá. Ehhez pedig legfontosabb vezérfonálul a Biblia szolgál: „[…] ragadjuk meg teljességében az életet itt és most, vagyis abban az állapotban, amelybe Isten épp helyezett bennünket.”
Szivárványkergetés
A könyv egyik legnagyobb érdeme, hogy nem akarja felesleges „szivárványkergetésre” buzdítani az olvasókat. Problémáink és elviselhetetlennek tűnő gondjaink láttán ugyanis sokszor abban reménykedünk, hogy külső körülményeink és állapotunk megváltoztatásával egyszerűen minden megoldhatóvá válik. Egy férj megjelenése az életünkben még nem jelent választ arra, hogy miért menekülünk önmagunk elől, illetve a szenvedéstől sem óvhat meg bennünket: „Tévedünk, ha a házasságtól várjuk, hogy megmentsen bennünket. Ez a szerep Jézusé.”
Az Istenhez fűződő kapcsolatunkat kell tehát tisztáznunk és megszilárdítanunk ahhoz, hogy utána bátran szembenézhessünk saját magunkkal és embertársainkkal, jelen esetben a másik nemmel. Így talán nagyobb esélyünk van arra is, hogy a „tökéletes” társ illúziójának kergetése helyett rábukkanjunk a nekünk „megfelelő” férfira.
Mindennek rendelt ideje van
Ha tehát teljes mértékben képesek vagyunk bízni Isten vezetésében, akkor ebből az is következik, hogy – legmélyebb vágyainkat és álmainkat háttérbe helyezve, de nem elfojtva – elfogadjuk a velünk kapcsolatos terveit. Olyan feladatokkal bízhat meg ugyanis bennünket, amiket egy család mellett egyszerűen nem lenne időnk és valószínűleg energiánk sem megtenni. Carolyn Leutwiler különösen is bátorítja olvasóit arra, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a gyülekezeti szolgálatban, ismerjék fel a hiányokat, amiket betölthetnek.
Hiszen mind tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, az állandó aggodalmaskodás és csüggedés pedig nem gyorsítja meg az időt. Ugyanígy ez a gondolat a rokonoknak és gyülekezeti tagoknak is segíthet abban, hogy szeretettel, felesleges és mély sebeket okozó kérdezősködés nélkül támogassák és bátorítsák egyedülálló ismerőseiket. Az írónő élettörténete is kitűnő példa erre: 2008-ban még egyedülállóként írta meg a könyvét, mely számtalan nőnek nyújtott vigaszt. Néhány évvel később viszont találkozott Bill Campbell-lel, akihez 2011-ben feleségül ment, és jelenleg St. Louis-ban élnek.
Carolyn Leutwiler nem ad 100%-os receptet arra nézve, hogyan keressük és találjuk meg keresztény egyedülálló nőként a párunkat. Gyakorlati tanácsaival és a fejezetek végén található kérdések segítségével az életünkben megjelenő áldásokra igyekszik felhívni a figyelmünket, hogy ennek köszönhetően „fél” emberként is teljes életet élhessünk. Türelemre hív az állandó sürgetés helyett, illetve Isten tervének elfogadására az idegőrlő aggodalmaskodás leküzdésével. Arra, hogy nyugodt szívvel tudjunk igent mondani a Biblia szavaira: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.”
Hiszen gondoljunk bele például abba, mennyivel kevesebb lenne most a világ Teréz anya nélkül!
Győri Anna
