Marlee és Jacob épp szenteste napján indulnak útra, hogy a válási papírok aláírásával örökre búcsút mondjanak egymásnak. Egyetlen rossz mozdulat a hóborította, síkos aszfalton, és egész életük megváltozik. A Parázs a hó alatt egy Charles Dickens ihlette történet az újrakezdésről és a szeretet erejéről.

“Mindazoknak, akik fáznak, akiket megsebzett az élet, akik keményen küzdenek. Töltse el őket ez a történet melegséggel, élettel és mindenekfelett: reménnyel!”

Ez az első Harmat kiadós könyvem, és teljesen elvarázsolt már a borítója is. El sem tudtam képzelni, hogyan férhet ebbe a 120 oldalba egy igazi karácsonyi történet, de belefért! ;)

“Az igazi szeretetet nem lehet előre eltervezni. Nemet sem mondhatsz neki, ha egyszer már megérkezett. Az igazi szeretet akkor sem ér véget, ha esetleg a másik odébbáll…”

Egy pici könyv, egy nagy varázslatról.

Egy aprócska karácsonyi történet egy házaspárról, akik a huszadik házassági évfordulójukon elindulnak aláírni a válási papírokat. Míg három gyermekük mit sem sejtve otthon várják őket, a pár autóbalesetet szenved. Itt kezdődik a történet, amely a hó varázsáról, a reményről és a hitről szól.
Amikor Marlee magához tér a férjét sehol sem találja. A keresésére indul, azonban csak egy házra lel a hófödte dombokon. Egy mélyvörös ajtót talál, rajta magyalból és fenyőágakból készült adventi koszorú, és egy gyűrű formájú kopogtató. Az eredeti amerikai borító (lent) tökéletesen tükrözi mindezt. Egy kedves idős ember nyit neki ajtót, aki behívja a nőt a melegbe, majd három agyagedény története elevenedik meg előttünk. Ezen edények segítségével betekintést nyerhetünk a múltba, a jelenbe és a jövőbe. Persze csak annak, aki erősen hisz benne.
Vajon képes Marlee és Jacob megmenteni a házasságukat? Melyik a fontosabb: a múlt, a jelen, vagy a jövő? Ezekre kapunk választ a regényben.

“Soha nem hallottam még hócunamiról, de ha létezik ilyesmi, akkor én éppen a közepén voltam.”

Jacob egyáltalán nem lett szimpatikus az elején :( Kicsit önzőnek festett, akit már nem érdekel sem a felesége, sem a házassága. De mivel Marlee szemszögéből mutatkozik be a történetet, lehet kicsit túlzásba vittem az ellenszenvem. Ahogy teltek az évek, jöttek a gyerekek, az Ebenezer házaspár egyre távolabb került egymástól. Ez teljesen mindennapos jelenség ma már azt hiszem :( Jacob a munkájának és a hobbijának élt, míg Marlee szíve egyre inkább a gyerekek felé fordult.
Szerethető, jól megírt klasszikus feldolgozás, de lehetett volna hosszabb is. Nem egy romantikus regény, mégis sok benne az érzelem :)))

Megjelent az alábbi blogon