Nőnek lenni jó. Fáradt nőnek lenni kevésbé jó. Idősebb nőnek lenni meg néha kifejezetten nehéz. Szóval, sok minden benne van ebben a témában. Mert az ember nem egy statikus lény. Mindig változik, rengeteg szerepe van, és mindezek közben nő is. Ha szerencséje van, lelkileg is – nő.

És mivel növekedni és változni az élet egyik velejárója, igyekszünk is kezünkbe venni a sorsunkat. Jó lenne legalább elég jónak lenni. Nem olyannak, aki állandóan elégedetlen. Sem olyannak, akit már keménnyé tett az erőlködés. És jaj, mennyi nemet fel tudnánk még sorolni. Pedig rengeteg ajándékot kaptunk. Olyanokat, amikre nagy szüksége van a világnak. És ha megéljük ezeket a lehetőségeket, kiteljesedhet az életünk. Micsoda küldetés elég jónak lenni!

Annak a nőnek, aki tudja, hogy elfogadták, mert mennyeit Atyja van, aki gyermekeként számon tartja őt. Aki érti és belátja, hogy nem tud tökéletes lenni, de ezzel képes együtt élni. Aki számtalan választható út közül kész dönteni a sajátja mellett, és ezen méltósággal és hálásan járni. Aki figyel, mert tanulni és fejlődni szeretne szeretetben és befogadásban, hiszen ezek belekódolt készségei és igényei. Aki együtt tud élni az idővel és a változásokkal, és nem hasít folyamatosan széllel szemben, hanem szelíden belesimul az aktuális korának lehetőségeibe és megéli azokat.

Aki tud elengedni is: fontosságát és nélkülözhetetlenségét nem szorítja magához, mint egy páncélt, (ami lassan már arra is kell, hogy nagyjából egyben tartsa). Hanem olyannak, aki megengedi magának a pihenést és töltekezést is, hiszen tudja, nem élet és halál ura, hanem ember, akinek értékét nem a teljesítménye adja. Akinek sikerül megtalálni azokat, akiket szerethet és örömmel él is a lehetőséggel. Aki nem sajnálkozik a kimondott nemek miatt, hanem együtt bólint rá Istennel a saját határaira.

Boldog ember, aki ezen az úton indul el. Bizony, áldott lesz élete és nevetve néz a holnap felé. 

Köszönjük, hogy megírtad, Szilvia!

Füller Timi