Régóta tartozom ezzel a könyvbejegyzéssel, sokáig halogattam, mert hogy is lehet kompetens erről a könyvről írni, ha az én gyerekeim is szeretnek lógni a neten, vagy annak hiányában a netmentes kütyükön?

Hogy is lehetek kompetens erről a könyvről írni, ha én is szeretek a gépen, telefonon lógni, ha én is egy áldozat vagyok. A magam áldozata, s egyre jobban épülök fel ebből a betegségből. Már eljutottam odáig, hogy néha megunom az interneten való szörfölést.

Hogy is lehetnék kompetens, ha minden próbálkozásom kudarcba fullad? Ha én tudtam, mi a jó a gyerekeimnek kis korukban, ha én tudtam, hogy nem engedem a tévénézést, ha én tudtam és máig tudom, hogy nem jó nekik ez, s máig betartom ezt…….. de attól nem fog többet sportolni, nem akar többet beszélgetni velem, nem tud többet találkozni a barátaival, nem……………és nem………….. és akkor ismét ott vannak a kütyük, amit korlátozok. De meddig lehet korlátozni? Hány éves korig? Jajjajjjj.

A Netfüggő gyerekek könyv nem leszoktatni szeretné a gyerekeket a virtuális világról, nem mondja azt a szülőknek, hogy tiltsd meg!, kapcsold ki!, húzd ki! stb, hanem egyensúlyt próbál teremteni a valóságos világgal egyetemben. Megpróbál segíteni, s biztosan segíteni is tud, ha elégerős vagy, ha elég következetes vagy, ha elég kitartásod van, ha elég jó a kapcsolatod a gyermekeddel. Sok-sok minden szükség ehhez, még a gyermeked is.

Szeptemberben leírtam valahol, hogy én nagyon várom az ALFA-generációt, hogy legyen nekik is elég………valamikor, hogy megszületik majd az a korosztály, akiknek ismét a családra lesz szüksége nem a telefonon, a gépeken csüngő-játszó családtagokra.
A könyv részletezi a képernyők káros hatásait, a gyermek fejlődéséhez szükséges 3D-s világ fontosságát, kiemeli, hogy sosincs késő változtatni a nevelési stílusunkon, eszközeinken, megmutatja az 5 stratégia fontosságát. Az 5 stratégia: a szeretet, a haragkezelés, hála, a bocsánatkérés és a figyelem.

Beszél az olvasásra nevelésről, s bár erről vitatémát tudnék indítani, mert nem elég, hogy a szülő olvas, példát mutat. Mert mi van akkor, ha egyiknél bejön, másiknál nem? Mi van akkor, ha egyiknél részben bejön a dolog, a másiknál kicsit sem? Részben bejön………….és itt akkor megemlítem a multitasting-ot is, ahogy Chapman és Pellicane teszi. Jó dolog ez az egyszerre ezer dologra figyelés?
Fantasztikus anyák, apák vagyunk, meg a gyerekek is fantasztikusak, hogy képesek többfelé figyelni…! Csak éppen felületessé váltam. Direkt, szánt szándékkal írom ezt E/1-ben, hiszen, én felületessé váltam. A gondolataim mindig is előrébb voltak, mit én magam. A netes világban pedig fényévekre vannak tőlem sokszor. Nem apad ki az érdeklődésem színtere, nem apad ki, hogy mit kell azonnal megnéznem, elolvasnom, válaszolni, miközben dolgozom, könyvet olvasok, miközben beszélgetek. stb.

Igen, aggódom, hogy a gyerekeim is olyanok lesznek, akik a barátaikkal is nyomkodnak.. Pedig én is sokszor………. mert éppen akkor beszélünk valamiről és nehogy ne tudjak már utánanézni! Szilvi mondta egyszer, hogy mennyire nem szereti, ha valaki egy ilyen helyzetben már kapja elő a telefonját…….. s milyen igaza van. Ha vele vagyok már próbálom, hogy nehogy!, megvár……ha mással vagyok akkor is próbálom, de nem mindig sikerül. Ált.kivárom, míg más előveszi. Visszatérve a könyvre…….hogy is tudnám csökkenteni a gyerekemet ért káros tényezőket?

A könyv ír az agyról, a fejlődéséről, a szülői feladat és a minta fontosságáról, hogy mennyire figyeljünk a gyermekünkre, hogy nem legyen magányos, visszahúzódó. Hogy fontos az empátia fejlesztése, amit a gépek segítsége nélkül, a személyes kapcsolatokban fejleszthetünk. Az írópáros ötleteket is ad a gyermekünkkel való személyes kapcsolatunk erősödésére, kiemeli a szeretet nyelvek fontosságát. Ötleteket ad, hogy mi hogyan tudunk példát mutatni, s ezzel hogyan tudjuk magunkat is fejleszteni-Vajon akarunk-e fejlődni? Beismerjük-e a hibáinkat? Tényleg akkor kapott-e a gyerekünk mobiltelefont, amikor szükségük volt rá? Tényleg kell-e az a márka, fazon, okosság? “Valóban könnyebb dolgunk van, ha hagyjuk, hogy gyerekeink órákon át a tévé előtt üljenek, mint ha más elfoglaltságról kellene gondoskodnunk számukra. A könnyebb út azonban nem mindig a helyes út.”

Ez a könyv minket, felelős(ebb) szülőket érdekli, hogy vajon elrontottuk-e? Vajon javíthatunk-e rajta? Vajon sikerülhet-e? Vajon végigvisszük-e? Vajon melyik korosztálynál sikeresebb?

Végül a vallomásom: én mindig a beszélgetés fontosságát emeltem ki a családi kapcsolatokban. Sokat beszélgettünk, hétköznapokon nem néztünk tévét, hétvégén is keveset. Sok közös családi programot szerveztünk, sokat játszottunk. Sportolnak. Szeretek olvasni, éveken keresztül azt látták, hogy képes vagyok órákon keresztül olvasni (ezt manapság eltéríti a “valamit-meg-kell-néznem-azonnal-a-neten”). Szóval én azt hiszem sokat tettünk azért, hogy ne legyen elsődleges dolog ez a kütyüzés……..mégis kamaszkorukra (13f-15l) elsődleges elfoglaltságuk ez. Természetesen leteszik, ha (sokadszorra) kérem, természetesen rá lehet venni őket a közös játékra (nehezen), közös filmnézésre (könnyen), természetesen meg lehet kérni őket, hogy segítsenek a házimunkában (csak gyorsan és könnyű legyen) stb. Valahogy ebben az életkorban tényleg ő a Z generáció. S hiába, hiába……nem adom fel, a sok beszélgetésben azt próbálom kiemelni, hogy szeretnénk- ha ők jönnének rá, hogy ez sok, hogy a kapcsolatokban nem ez a mérvadó, meg ilyenek… De azt hiszem netmentes, kütyümentes zónákat és időszakokat fogok kialakítani. Vagyis egy már van: az étkezés,és a filmnézéskor is rájuk szólok…. próbálok. Remélem a negyedik tagunk is elfogadja ezt. :)

“Hacsak nem Isten, a pápa vagy az elnök hívását várod, kérünk, hagyd itt a készülékedet, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az együtt töltött időből!”

A fenti blogbejegyzés az andielményei blogoldalon jelent meg.