Gary Chapman nevét a legtöbben a szeretetnyelvek kapcsán ismerték meg. Az első könyv, amit tőle olvastam, Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva című volt, most pedig Az 5 szeretetnyelv – Férfiaknak is a kezembe akadt. Végigolvastam – bár nem vagyok férfi – és elismerően nyugtáztam, hogy Chapman bizony nagyon ért az emberekhez. Tudtam ezt már eddig is, csak a férjem nem tudott róla.

Amikor a szép lila borítójú könyvet, az előzőleg említettet mutattam neki, és kértem, hogy olvassa el, akkor csak mellébeszélt. Úgy látta, hogy nőknek szól, a színe miatt is, meg egyébként a téma miatt is. Hetekig ostromoltam a kötettel mondván, hogy sokat segítene az élet minden területén: családban, munkahelyen, szülőkkel, sőt, a mi kapcsolatunkat is szebbé tehetnénk, ha jobban ismernénk egymást. Nem értem el vele hatást. Azonban amikor meglátta ezt, a férfiaknak szóló kötetet, neki is felcsillant a szeme. Elmeséltem neki, hogy a férfiaknak szól ez a könyv arról, hogyan tanulhatnak meg jól szeretni, hogyan ismerhetik meg a szeretteiket. Beszéltem neki az öt szeretetnyelvről, ahogyan korábban is, azonban most figyelt is rám.

Sikerélmény! A férjem megismerte végül Chapman gondolatait, egyik este pedig az ajtófélfának dőlve, kezében a könyvvel azt mondta, nem tudja eldönteni, hogy nekem a minőségi idő vagy a szívességek az elsődleges szeretetnyelvem. Erre csupán annyit tudtam mondani, hogy én pedig azt nem tudom eldönteni, hogy neki az elismerő szavak vagy a testi érintés… Úgy döntöttük, mindkettőnknek mindkét elsődleges szeretetnyelvén igyekszünk közeledni egymáshoz. Eddig bevált, a magunk suta módján, de igyekszünk elvonatkoztatni attól, ami nekünk jól esne, és próbálunk inkább arra koncentrálni, ami a másiknak öröm, így talán könnyebb megértetni, mennyire szeretjük egymást. Hálásak vagyunk Chapmannek, hogy segített ebben, s bár eddig is nagy szerepet kapott az életünkben a szeretet, most – ha lehet, – még fontosabb, hogy kimutassuk, mit érzünk.

„Mindenkinek, aki ezen a földön él, minden egyes nap ugyanannyi idő áll rendelkezésére: 24 óra, azaz 1440 perc vagy 86400 másodperc – attól függően, hogy melyik mértékegységet választjuk.
A nap végére minden ember feléli a számára kiutalt vagyont. Az időt nem lehet továbbgörgetni, félretenni vagy tartalékolni. Ha egyszer vége van, vége van.
Az időt nem lehet ellopni, nem lehet átutalni valaki másnak a számlájára. Napjaink során mindannyian ugyanannyi idővel gazdálkodunk. Nem játszhatjuk ki, nem törhetjük fel, nem hamisíthatjuk a rendszerét.
Az időt nem cserélhetjük el, és nem utalhatjuk vissza.
Limitált készlet áll belőle rendelkezésünkre, és óriási rá a kereslet.”