Majdnem két hete írtam már, pedig olvastam. Na jó, csak olvasgattam: mesekönyveket, karácsonyi mesekönyveket, szép gondolatokat, és egy darab elgondolkodtató regényt.

Két mesekönyvet kaptam a Harmat Kiadótól, az egyik a “Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa?, a másik pedig Panov apó karácsonya.
Két teljesen más mesekönyv, két teljesen más illusztrátor, az egyik csodaszép, a másik pedig bájos vagy valami ahhoz hasonló. A két könyvet a hit kötheti össze, de tekinthetem akár az élet-nek. Egyikben a karácsony csodája, számunkra a Megváltó megszületésének ünnepe, az új év, egy nap, a csendesség, a meghittség van jelen, a másikban pedig az élet vége, a búcsú, az elmúlás szerepel.

Itt be is fejezem a két kötet összehasonlítását és összekapcsolását, és néhány gondolatot írok külön-külön a mesekönyvekről.

 Lev Tolsztoj népmese feldolgozására, a Panov apó karácsonya című mesekönyvre már évekkel ezelőtt felfigyeltem, de az adventi időszakban valahogy nem volt elérhető a számomra. A borítóját ismertem, ez miatt szerettem volna elolvasni. Mesekönyv, számomra elengedhetetlenül fontos az illusztrációja. Gyönyörű, letisztult képek, szép történet. Panov apó egy suszter a falujában, szeretik őt, kedvelik őt, így nem is érzi annyira a magányos életét.

“Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, teára és káposztára, amiből levest főzhetett. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt.”

 Szinte boldog. Karácsony közeledtével nem volt boldog. Üt magányosan a szobájában, olvasta a karácsonyi történetet, elmerengett a múlton és a történelmen, és még egy ajándékot is kikészített, amit ő adna az újszülött Jézusnak. Elbóbiskolása alatt hirtelen egy hang szólította meg:
“Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj,és én eljövök.Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, ki vagyok!”

Így hát az apó várt, várt. Türelmesen várt. Boldogan várt. Csalódottan várt……..

S, hogy meddig kellett várnia, hogy mi is történt valójában, az kiderül ebből a 28 oldalas csodaszép mesekönyvből.

A Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? az elmúlást szimbolizálja. A cím elolvasásakor azonnal Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán című kedvenc könyvem jutott eszembe, pedig ez csak egy mesekönyv. A rövidke történet nagypapa és unokája beszélgetésének és kerti sétáját írja le, a beszélgetést, az elmúlás, a vég megtapasztalását. Az öt éves Veronika a nagypapa születésnapján közösen sétálnak ki a kertbe, hogy egy új ásót kipróbáljanak, s itt szembesül a kislány azzal, hogy a gyönyörű kerti cseresznyefa eltűnt. Csak a törzsének egy darabja maradt ott. S ebből a szomorú látványból, megtapasztalásból alakult ki a beszélgetés, amely az elmúlásról, a halálról szól. A földi életünk végéről. Az állatok, s a növények, s így az emberek haláláról.

“Egyszer mindenkinek meg kell halnia, aki megszületett.”

 A könyv nem ragad le itt, hanem elképzelteti a mennyországot is, amitől az öt éves Veronika boldog lesz, s megszűnnek félelmei is.

Az idős-fiatal kapcsolata, a képek segíthetnek a téma feldolgozásában, hiszen ez egy olyan terület, amelyhez nehezen nyúlunk. Amelytől félünk, ami nem várunk. De elkövetkezik mindenki életében.

Kedves könyv, játékos képekkel. Mindenképpen ajánlom azoknak a felnőtteknek, akiknek a hit fontos szerepet tölt be életükben.

Az alábbi bejegyzés az alábbi weboldalon jelent meg.