Képzeljünk el egy papot, aki nyomoz! Csakhamar arra a következtetésre juthatunk róla, hogy valami nincs rendben vele: elunta a hivatását, és ki tudja, miért, épp a bűntények világában keres addig nélkülözött izgalmakat. Egy angol író, a szóforgatás és a paradoxonok, a világnézeti viták mestereként számontartott Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) is elképzelt egy (persze hogy angol – viszont katolikus) papot, aki rendre felbukkan egy-egy többnyire rettenetes bűntény színhelyén, és a rendőrség embereit zavarba ejtő éleslátásával fényt derít az általuk hiába keresett igazságra. Vele kapcsolatban még sincs az az érzésünk, hogy menekülne papi feladatai elől. Sőt mintha azok részeként igyekezne visszabillenteni újra meg újra az idő kizökkent kerekét.

Közelebbről megismerve Brown atya magával ragadó és tekintélyes egyéniség, bár első pillantásra (s talán még a másodikra is) inkább jelentéktelennek mondanánk, olyannak, mint a neve, amely barna színt és félpennys pénzérmét egyaránt jelent. Műkedvelő detektívként pedig nem az efféle történetekben megszokott módon ügyetlenkedő, rendszerint rossz nyomot követő rendőrség megszégyenítése hajtja, hanem hivatásához híven elsősorban a megismételhetetlenül egyedi ember örök rendeltetésére figyel, aki előtt, ha látszólag reménytelenül összekuszálódtak is élete szálai, mindig nyitva áll a kiengesztelődés ajtaja. S Brown atya szinte mindent megtesz azért, hogy még a legelvetemültebb bűnözőket is betessékelje rajta. Nem egyszerűen lakat alá akarja helyezni a bűnöst, hanem egy sokkal nagyobb s belülről nyitható lakat alól akarja kiszabadítani. Távolról sem az áldozatok és hozzátartozóik iránt érzéketlenséget mutató, valamiféle egyoldalú jogvédő módjára, hanem mint olyasvalaki, aki egy nagyobb egész részeként szemléli az emberi színjátékokat, s meggyőződése, hogy a legelrontottabb helyzeteknek is lehet feloldásuk. Nem könnyed, de könnyítő lezárásuk.

A kereszténységet hosszú keresés és kétkedés után felnőtten befogadó Chesterton mindazt beledolgozta legemlékezetesebb teremtményének figurájába, ami számára igazán fontos volt: a katolikus hit világlátását, az igazság szeretetét és lankadatlan kutatását, az emberek s a dolgok mélyére látás igényét, és végül, de nem utolsósorban a humort, mely műveinek, olykor nehezen követhető gondolati csavarjainak üdítő kísérője. A nyomozó pap összesen ötvenhárom novellában bukkan fel, melyek az 1910-es évek elejétől csaknem a szerző élete végéig íródtak és öt sorozatba gyűjtve jelentek meg. Ebben a kötetben egy egyedi válogatást adunk közre a krimiirodalom halhatatlan egyházi férfiújának történeteiből. Az igazi szeretet Pál apostol szeretethimnuszában (1Korinthus 13) megjelenő ismérvei alapján készült az összeállítás, ezzel is szemléltetve, hogy Brown atya nem pusztán egy a számtalan műkedvelő detektív sorában: mély emberismerete, szeretete és megértése a hétköznapok igazabb kereszténységéhez kíséri közelebb az olvasót.

Szigeti László