Vasárnap esténként csak pihegünk. Az egész heti szolgálatok, a hívekkel való találkozások, beszélgetések annyi feladatot adnak, hogy az istentiszteletek végén, amikor már kihordtuk a prédikációt azoknak is, akik nem tudják személyesen vagy online látogatni az alkalmakat, olyan fáradtak vagyunk, hogy nem is próbálunk előre dolgozni.

Pedig majdnem mindig előre dolgozunk. Ez az ötlet jó lesz ovis hittanra, ezt a verset elrakom ehhez az alkalomhoz. Figyelj, így meg így gondoltam a tanévzárón erre majd visszatérni. (De hiszen még csak tanévnyitó van!) Nyár közepén karácsonyi jeleneteket gyűjtünk és inspirációt a fiatalok tanításához, már ha megérkeznek egyáltalán. Néha olyan, mintha ez a munka sem érne soha véget, akár a háztartásvezetés.

De kinek is szolgálunk tulajdonképpen? És mit is bízott ő ránk? Hogyan tudjuk őt egy olyan világban képviselni, amelyik sohasem volt igazán szívderítő? A problémáink egyediek vagy minden szolgálatot végző ezekkel küzd? Van-e jogunk szabadságra, vagy idővel nyugdíjba menni? Mennyi időre igazolt távol maradni és a lelkünkkel meg a családunkkal foglalkozni? Mivel mérhető a munkánk sikere?

Égető kérdések ezek a lelkészek és hivatásos szolgálók számára. De hogy ne égjünk ki tőlük, abban nagy segítségünkre lehet Eugene Peterson könyve, ami igazi művészetté emeli a lelkipásztori hivatást.

Füller Tímea