Múltkor, mikor Gary Chapman könyveit olvastam, elgondolkodtam azon, vajon mi lehet a lányaim elsődleges szeretetnyelve. Nem kellett sokáig töprengenem ezen, hiszen elég, ha ismerem őket, és tudom, milyen szituáció milyen érzelmeket vált ki belőlük. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindkettejüknek kettő ilyen van. Az egyik az életkori sajátosságoknak megfelelő, ez a három éves lányomnál az ajándékozás (hiszen melyik hároméves ne örülne, ha ajándékot kap?), a kilenc hónaposnál a testi érintés. Emellett pedig már kirajzolódni látszik személyiségük is, a nagynál ugyanis az elismerő szavak számítanak nagyon sokat, a kicsinél pedig a minőségi idő.

Érdekesség egyébként, hogy mindkettejük elsődleges szeretetnyelve az édesapjuk és az én elsődleges szeretetnyelvünk. Természetesen érezhető, hogy minden szeretetnyelvet igényelnek, ám talán mégis ezek azok, amelyek igazán kiemelkedőek lennének.

Szerencsére kezembe akadt Gary Chapman gyerekeknek íródott, szeretetnyelvekről szóló könyve, a Tökéletes pajtás, amely könyv segítségével már a nagyobb lányomat is belevonhatom a szeretetről való mélyebb beszélgetésbe. A mese, amit a mondanivaló köré szőtt a neves pszichológus, mindkettőnket lekötött, bár Lili lányomnak még egy kicsit hosszú volt – hiszen kisiskolásoknak íródott. A gyönyörű képek segítségével azonban könnyen el tudtuk mesélni utólag együtt, hogy mit tartalmaz a könyv.

A történet adta játékos feladatokkal hosszú minőségi időt tudtunk együtt tölteni, közösen jöttünk rá a megoldásokra, szinte játszva. Nagy sikerélmény volt neki, ha tudott válaszolni a kérdéseimre, és nem volt rest, mikor segítséget kellett tőlem kérnie. Chapman könyve nem csak egy tanulságos, szerethető történettel örvendeztetett meg bennünket, hanem egy igazán szórakoztató családi programmal is.

Remélem, hogy iskolás korában visszatér majd a lányom ehhez a könyvhöz, és a hátulján lévő tesztet is elvégzi. Kíváncsi leszek, változik-e majd az elsődleges szeretetnyelve.