Ha anyukák között felvetődik a kérdés: „Hová menjünk Pesten a gyerekekkel, ha rossz idő van?”, a válaszok között biztosan ott lesz: „A Minipoliszba!” Nem szeretném reklámozni a létesítményt, de tény, hogy az ötlet remek: a felnőttvilág – kicsiben.
Nemrég mi is eljutottunk a gyerekekkel (rossz idő volt, és ezt az ötletet hallottuk), és tulajdonképpen nem is csalódtunk: a négyévesünk lankadatlan érdeklődéssel járta be a terepet, részt vett mindenben, amiben lehetett, kipróbált, megmozgatott minden kipróbálhatót és megmozgathatót. Lámpaláz nélkül szólózott a színpadon (természetesen a Jégvarázst), lelkesen sütötte nekem a pizzát, és bevásárláskor megvett mindent, ami akciós (nem tudom, honnan tanulta…). Az egyéves inkább csak nézelődött, bár néhány dologba ő is belekóstolt (szó szerint). A kilencévest már csak a tűzoltószimulátor kötötte le, a tizenegy éves meg már akkor a kijáratot kereste, amikor bejöttünk.
Nyilván nem a kiötlők hibája, hogy nem minden korosztály érezte otthon magát ebben a világban. De a célközönség viszont remekül feltalálta magát a méretre szabott tárgyak között. Az csak hab volt a tortán, hogy azt csinálhatták, amit a felnőttek is szoktak.
A Nyisd ki a szíved! kicsiknek szóló áhítatoskönyv. Olyan, mint a felnőtteké, csak kicsiben. Ugyanaz a Biblia, ugyanazok az igék, hozzá egy kis magyarázat. De minden az ő méretükre van szabva. Az igék olyan témákat vetnek fel, amelyekben otthonosan mozognak. Az áhítatok elég rövidek és érthetőek ahhoz, hogy ne lankadjon közben a figyelmük. Az imádság és a gyakorlati ötletek még inkább arra ösztönzik őket, hogy próbáljanak ki, mozgassanak meg mindent, amit csak lehet, kóstoljanak bele abba az izgalmakkal teli életbe, amit Isten készít az őt követőknek – a legkisebbeknek is.
Az óvodások lelkesedése és kíváncsisága határtalan: szinte bárminek tudnak örülni, élénken érdeklődnek a világ apró csodái iránt, és a képzeletük az ismereteik fehér foltjait csodálatos színekkel tölti ki. Mekkora hiba lenne, ha nem adnánk nekik lehetőséget arra, hogy a hit, a Biblia világában is szabadon kalandozhassanak! Nem felnőtt módjára, negyvenkettes túracipőben, húszkilós hátizsákkal, a legmeredekebb, sziklás útvonalon, hanem olyan terepen, ahol ők is átélhetik a felfedezés örömét. Ez az áhítatoskönyv ilyen terep. Fogjuk meg a kezüket, és induljunk el velük! A sikerélményt csak fokozza, ha kezdő olvasóról van szó, hiszen ezekkel a rövid igemagyarázatokkal ők is megbirkózhatnak. Külön öröm, ha a nagytesó is odaül mellénk, de ne vegyük rossz néven, ha elkalandozik, és a „kijáratot keresi”. Talán nem is a kijáratot keresi, hanem egy másik bejáratot…
Legközelebb, ha anyukák között felvetődik a kérdés: „Milyen áhítatoskönyvet olvassunk a gyerekekkel?”, az egyik lehetséges válasz ez lehet: „A Nyisd ki a szíved!-et!” Nem fognak csalódni.
