Nagypapa születésnapjára minden évben rózsaszín virágba borult a cseresznyefa, de idén a fa nem volt sehol! Csak egy tömzsi tuskó árválkodott a helyén. Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? kérdezte Veronika csodálkozva. A fa meghalt, mert már nagyon-nagyon öreg volt.

Ki kellett vágni felelte nagypapa. Nagypapa és kis unokája a kertben sétálgatva gondolkodnak életről, halálról, mennyországról.

A könyv szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak kíván segíteni abban, hogy egyszerűen és világosan beszélgessenek a gyerekekkel az elmúlásról általában vagy egy családtag, ismerős haláláról.

Vélemények a könyvről

A halálról csak az élet fényében érdemes gondolkodni. De mindenképp gondolkodni és beszélni kell róla, hiszen gyerekeink előbb-utóbb kérdezősködnek majd…
A nagypapa nem titkolja és nem tagadja az élet végességét, szeretettel és reményteli hittel beszél az elmúlásról. – Részlet az Új Ember hetilap könyvajánlójából

Eljön a gyerekkornak az a szakasza, amikor a kicsik foglalkozni kezdenek az öregedéssel és az elmúlással. Nem követhetjük a strucc példáját, és úgy gondolom, többet ártunk, ha “homokba dugjuk a fejünket”. Tőlünk, felnőttektől, szülőktől, pedagógusoktól várják azt, hogy magyarázatot adunk a kérdéseikre és azokra a dolgokra, amiket még nem értenek. Én bátran a gyerekek kezébe adnám ezt a könyvet (és nem csak az övékbe, hanem mindenkiébe, akinek kell valami, amibe kapaszkodhat).  – Részlet a másik világ blog könyvajánlójából.

Jó taktika tagadni az élet elveszítésének lehetőségét? Hogyan lehet egy gyermeknek, aki maga az elevenség, a kibontakozó, kacagó öröm, arról beszélni, hogy adott esetben a nagymama soha többé nem látogathat már meg minket, hogy van halál, és minden élő találkozik vele egyszer?… A Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? című kiadvány egyrészt gyerekkönyv, ezt mutatja szép színes, rajzos, nagybetűs kiállítása. Másrészt közös olvasmány, közös ötlettár felnőttnek és gyermeknek a halálról, elmúlásról szóló párbeszédéhez. Segítséget ad e nehéz téma őszinte, de a gyermeknek biztonságot nyújtó, szeretetteli és gyerekként is megérthető feltárásához. – Szommer Hajnalka

Mindig is rettegtem attól az időszaktól, amikor majd a saját gyermekemnek kell elmondanom egy családtag vagy ismerős halálhírét, hiszen ha visszaemlékszem, bennem is mély nyomott hagyott egy-két ilyen esemény gyermekkoromban. De miután elolvastam ezt a könyvet, megígértem magamnak, hogy ha egyszer szembe kell néznem egy ilyen szomorú hír közlésével, biztos, hogy ezzel a könyvvel fogom tenni. – Részlet az Egy könyvfüggő vallomásai blog könyvajánlójából