A könyv címe nem azonos a könyvajánló címével, mert Tim Keller abban segít nekünk, akik már elérkeztünk életünkben a szenvedés témájához, hogy meglássuk, Isten hogyan van jelen szenvedéseinkben. De ezt a címet akarom adni a könyvajánlónak, mert Tim Keller nem marad kívül ezen a témán, és ez az, ami miatt a többi könyve mellett ezt a könyvét is kifejezetten szerettem. Egy olyan ember képe rajzolódik ki a könyvben, akinek saját élete is benne van mindabban, amiről beszél. Keller sorra rombolja le (ha engedjük neki) a mintalelkészről vallott hiedelmeinket.

Olyan élettörténeti eseményeket oszt meg velünk saját életéből, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy bár hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a sikeres emberek, vagy sikeres lelkészek élete gondmentes és idilli, de ez korántsem így van. Keller maga is keresztülment mindazon, amiken minket is szeretne végigvezetni, vagy segíteni. A szenvedés témája nem egyszerű téma, és keresztények között élve, dolgozva, azt tapasztalom, hogy különösen nem könnyű. Ugyanis legtöbbünk Istenbe vetett hite arra az elvárásra, vagy feltételezésre épül, hogy a vallásgyakorlatommal, vagy a hitemmel valahogyan elérhetem Istennél, hogy óvjon meg a szenvedésektől. Egy ilyen ha hiszek,ez velem nem eshet meg hozzáállást jelent ez.

A keresztény gondolkodás történetében az egyik legnehezebb, és igazán soha meg nem válaszolt téma a világban tapasztalható rossz témája. Nem mint elvont, eszmei dolog, hanem, mint ami a húsunkba vág. A szenvedés, ami a hitünk ellenére ér bennünket. Mi van, amikor hiába hittem, ez velem is megtörténhetett? Keller valós személyek történetein keresztül segít bennünket engedni bevonódni magunkat. Mi van akkor, ha azt gondoltam, hogy ha hiszek, és becsületes életet élek, nem futhat zátonyra a házasságom, és mégis zátonyra futott? És tehetetlenné válok ebben a helyzetben? Mi van a gyásszal? A veszteségekkel? Egy olyan vallásos közegben, ahol a ha hiszek, nem történhetnek veled rossz dolgok szemlélet uralkodik, óhatatlanul ha rossz dolgok történnek, ilyen válaszok érkeznek: akkor nem hiszel, vagy nem hiszel eléggé. Értitek a kettő összefüggését? Hogy hogyan válunk megbélyegzettekké a tragédiákban, a kikerülhetetlenül bekövetkező veszteségekben? Hogyan lesz egy alapvetően spirituális természetű dologból erkölcsi kérdés, és az erkölcsi kérdésből rideg, életidegen ítélkezés? Hogyan lesz az a hit, ami támaszom volt a szenvedéstől való félelemmel szemben, megbélyegző hitté. Hogyan jutunk el a tragédiában az önvádig? Érheti-e tragédia azt, aki hisz?

Megfelelő válasz-e a tragédiára, a szenvedésekre a hit meglétének az érve? Hitkérdés-e a szenvedés? Ha jól hiszek, vagy eléggé hiszek, velem nem történhet meg az, ami azzal, aki nem hisz, vagy nem hisz eléggé, megtörténhet? Hogyan lesz ebből a meggyőződésből a tragédia megtörténte után önvád? Hogyan maradhat meg, vagy fejlődhet a hitem a szenvedésben? A gyógyíthatatlan betegség diagnózisa utáni hit? A zátonyra futott házasság utáni hit? A gyermekem halála utáni hit? A szexuális vagy fizikai erőszak okozta trauma utáni hit? A számomra fontos személy elvesztése utáni hit? Hol van Isten a szenvedésben? Nem elvontan csupán, hanem jelen-valóan, mélyen, egzisztenciálisan, gyászunkban, tüzes kemencéinkben?

Nagyon tetszik a könyvben az is, hogy segít összetettebben látni ezt a témát. Amikor valódi trauma ér, azt hiszem, hogy a könyv első része dühítő, és odavágnám a földhöz, mert nem kell az ész, nem kell a duma, nem kell a rendszer és az árnyaltság. Fájdalomcsillapító kell, ami enyhíti azt az iszonyú fájdalmat, ami bennem van. Ezt el is mondja Keller, hogy ha a gyakorlati, vagy személyes szenvedés érint engem, akkor lapozzak át az elméleti részen. Mégis mindig van egy pont, amikor továbblépünk, és már kevésbé fáj, már tudunk távolabbról is rálátni saját szenvedésünk témájára is, és akkor nagyon fontos, hogy megértsük, hogy személyes szenvedésünk a szenvedés tágabb témájának a része. Ez segít a hitünk újraépülésében is.

Ajánlom lelkészeknek, akik még nem jutottak el a szenvedés személyes témájáig. Hogy segítsen megérteni azokat, akik nagyon is sok szenvedést éltek vagy élnek meg életükben. Hogy lehetséges, hogy nem tudom elgondolni, hogy min mész keresztül, de nem vonom kétségbe a fájdalmad. De ajánlom különösen azoknak, akik életük kohójában, vagy tüzes kemencéjében járnak. Nem Tim Keller a negyedik, hanem Isten, aki velünk járja végig szenvedéseink útját.