Mason korábbi könyvében, A házasság misztériumában a házasság és az Istennel való kapcsolat között vont párhuzamot, A gyerekek misztériumában a szülő-gyerek kapcsolattal teszi ugyanezt. Nem szülői kézikönyv, inkább azoknak szól, akik lélekben szeretnének gyermekibbé válni, illetve azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a gyerekeikhez, s mint a könyvből kiderül, ez a két dolog szorosan összefügg.

Vélemények a könyvről

A huszonhat fejezet féléves periódusokban kíséri végig lánya, Heather életének első tizenkét és fél évét. Ezek a mélyen személyes történetek, emlékek, naplórészletek és töprengések fontos lelki igazságokra világítanak rá, miközben az író legbensőbb érzéseit és gondolatait ismerhetjük meg belőlük az apaság élményéről, saját gyermeki énjének újrafelfedezéséről, és arról, hogy mi mindenre tanította őt Isten a gyermekén keresztül.

…Mason könyvéből mindenki ihletet meríthet, aki szeretné bejárni azt az utat, amelyen a felnőtt eljuthat a gyerekesen mindent tudó látásmódjától az érett ember gyermeki nézőpontjáig, aki képes rácsodálkozni a gyerekek bölcsességére, és felismeri, hogy nem annyira arról van szó, hogy vezetnünk kell a gyerekeket, sokkal inkább arról, hogy engednünk kell nekik, hogy ők vezessenek minket. – Részlet a Keresztény élet c. hetilap könyvajánlójából. 2011. július 10.

“Mike Mason könyve, a saját története és munkája, és gyermekének története segítségével nagyon olvasmányos módon végigvezet egy úton bennünket, amelyen felfedezhetjük a bennünk élő, vagy éppen elfelejtett gyermeket, amelynek segítségével egy másik oldalról tapasztalhatjuk meg a gyermeki világ csodáit. A szülő-gyermek kapcsolat és az Istennel való kapcsolat között von párhuzamot e könyvében.” – Részlet az andielmenyei.blogspot.hu könyvajánlójából