A legtöbb szülő őszintén szereti gyermekét, mégis kevés gyermek érzi szülei feltétel nélküli szeretetét. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Elsősorban az, hogy kevesen tudják meggyőzően – azaz gyermekük számára tapasztalhatóan – kifejezni érzéseiket. A házasság-terapeuta, illetve gyermekpszichiáter szerzőpáros így vall erről:

„Könyvünkkel a szülői hivatás egyik legfontosabb feladatára szeretnénk felhívni a figyelmet – a gyermek szeretetigényének betöltésre. Ha meg van győződve szeretetünkről, sokkal készségesebben fogadja a szülői irányítást élete minden területén. Abban szeretnénk segíteni a szülőknek, hogy tapasztalhatóbbá és érezhetőbbé tudják tenni gyermekük iránti szeretetüket. Ez pedig akkor lehetséges, ha azon a szeretet-nyelven beszélnek vele, amelyet a legjobban megért, és amelyre a legfogékonyabban reagál.”

A „Gyerekekre hangolva” című könyv a két neves szerző pszichológiai felismeréseinek ötvözésével figyelemreméltó és a gyakorlatban is jól hasznosítható megállapításokat tartalmaz. Meggyőződésünk szerint a nevelésben minden a szülő-gyermek szeretetkapcsolatán múlik.

Ross Campbell-től származik a szeretet-tank klasszikussá vált fogalma. Mint könyveiben kifejti, minden gyermeknek van egy ún. érzelmi szeretet-tankja, amelynek meg kell telnie szeretettel. Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz, amikor azonban érzelmi tankja kiürül, rosszalkodni kezd. A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen vágy rejlik.
Gary Chapman a kommunikáció-pszichológia eredményeire alapozva fontos felfedezést tesz: a szeretetközlés többféle csatornán át történhet, és mindenki – gyermekek és felnőttek egyaránt – alapvetően öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. A szeretetközlésnek ez az öt módja: a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek.

Az egyes szeretet-nyelvek részletes bemutatása után a szerzők külön fejezeten tárgyalják azokat a szempontokat, amelyek megkönnyítik a szülők számára a gyermekükre jellemző szeretet-nyelv felismerését.

A szeretet-nyelvekkel összefüggésben a szerzők részletesen kitérnek a fegyelmezés kérdésére is. Hangsúlyozzák, hogy az eredményes fegyelmezés alapja és feltétele az, hogy a gyermek érzelmi tankja folyamatosan tele legyen. Annál készségesebben fogadja az útmutatást és irányítást, minél inkább érzi szülei szeretetét.

A szerzők a fegyelmezés kérdését is a gyermek szükségletei felől közelítik meg, amikor arra bátorítják a szülőket, hogy gyermekük helytelen viselkedéséhez ne a szokásos „Mit tegyek, hogy a viselkedése megjavuljon?” kérdéssel közelítsen (ami egyik oka a büntetés túlzott alkalmazásának), hanem inkább a „Mire van szüksége a gyermekemnek, amikor helytelenül viselkedik?” kérdésre keresse a választ, ami jóval pozitívabb nevelési módszerek alkalmazásához vezet.

Tanulságos és minden szülő számára megszívlelendő a szeretetteljes családi légkör és a gyermek tanulási képességének összefüggéséről szóló fejezet. „Világosan kell látnunk – írják -, hogy a gyermek életkorának megfelelő érzelmi érettségre van szüksége ahhoz, hogy tanulási képessége optimálisan fejlődjön. Vagyis minél érettebb és kiegyensúlyozottabb érzelmileg, annál jobban tud tanulni. A gyermek érzelmi fejlődésére pedig szülei vannak a legnagyobb hatással… A legtöbb, amit a gyermekük tanulmányi előmenetele érdekében tehetünk, ha feltétel nélkül szeretjük őt, és ezt elsődleges szeretet-nyelvén rendszeresen ki is fejezzük.”

A szerzők külön fejezetben foglalkoznak a harag és a szeret összefüggésének megvilágításával. meggyőződésük, hogy a legnagyobb veszély, ami gyermekeinkre leselkedik – a saját haragjuk, illetve az, ha nem tanulják meg haragos indulataikat érett módon kezelni. A Campbell által kidolgozott „indulatskála” segítségével minden szülő könnyen megállapíthatja, hogy gyermeke (és saját maga) hol tart a harag érett és pozitív kifejezése felé vezető úton, s hogyan segítheti a fejlődés következő lépésének megtételére.

A szerzők nyomatékosan felhívják a figyelmet az ún. passzív-agresszív magatartás veszélyeire, amely a harag kifejezésének közvetett, sokszor nem tudatos és gyakran önveszélyes módja.
A könyvben maguk a gyerekek is megszólalnak, és az egyes szeretet-nyelvekhez kapcsolódva elmondják, mit jelent számukra elsődleges szeretet-nyelvük használata.
A szerzők sok gyakorlati példával és szemléletes esetleírással illusztrálják mondanivalójukat. Az egyes fejezeteket olyan gondolatébresztő kérdések és gyakorlati feladatok egészítik ki (egyéni tanulmányozásra éppúgy hasznosak, mint csoportos megbeszélésre), amelyek elősegítik a könyv mondanivalójának alkalmazását.

A „Gyerekekre hangolva” című könyvet haszonnal forgathatja minden szülő, nevelő és tanár, aki harmonikus kapcsolatot szeretne kialakítani a rábízott gyerekekkel.

Írta: Lehoczky Tünde