Hogy a szerelem, a gazdagság, a siker, a hatalom és a dicsőség megjelenhet a hívő ember életében (is) mint bálvány, ez a gondolat már nem jelent újdonságot. De Timothy Keller megközelítése mégis sok szempontból formabontó és felrázó.

Vegyük például Ábrahám esetét Izsák feláldozása kapcsán. Minden bibliaolvasó tudja, hogy Ábrahám és Sára mennyit várt az ígéret fiára. Keller azonban felteszi a kérdést: „Vajon kire is várt éveken át Ábrahám: Istenre-e vagy a fiúra, és voltaképpen melyikükért is hozott áldozatokat? Lehetséges volna, hogy csak eszközt látott Istenben céljai eléréséhez? (…)

Megtanult-e egyedül Istenben bízni és Istent önmagáért szeretni, nem pedig azért, amit tőle kaphat? Nem – vagy legalábbis még nem. (…) Nem véletlen, hogy Isten nem egyszerűen »Izsák«- ként utal a gyermekre, hanem így említi: »a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz. « Az évek során sokakból váltott ki megütközést ez a történet, mivel azt az »erkölcsi« mondanivalót szűrték le belőle, hogy az erőszak és a kegyetlenség is megengedett, ha az ember úgy gondolja, hogy Isten akarata szerint jár el. (…) Isten nem azt kérte Ábrahámtól, hogy menjen be Izsák sátrába, és egyszerűen gyilkolja meg, hanem hogy égőáldozatként ajánlja fel Istennek. Isten nem akart egyebet, mint behajtani Ábrahámon az adósságát – Izsáknak a család bűneiért kellett meghalnia.” És előjönnek az azóta jól ismert fogalmak: elsőszülöttség, helyettes áldozat… a bárány…

Kezdtek a kis lámpások fölgyulladni a gondolataimban. És még csak a 30. oldalnál jártam a 200- ból! Ilyenkor érzi úgy az olvasó, hogy nem állhat meg. Nem először tapasztaltam ezt Keller könyvei kapcsán. Megérte! Hogy a személyes életemre nézve is volt üzenete, azt bónuszként éltem meg. Például hogy mindig vágyaink szülik a bálványainkat. Ezért nem akarjuk fölismerni őket.

Írta: Szommer Hajnalka

Megjelent a baptist.hu-n