Munkámból adódóan rengeteg témájú és műfajú könyvet olvasok, egy dolgot viszont megtanultam az évek során: hogy tetszik-e egy könyv, vagy sem, az az egyik legszubjektívebb dolognak tekinthető. Egy különös és számomra is megmagyarázhatatlan dolgot pedig már régen megfigyeltem az olvasási szokásaimon: átrághatok akármilyen teológiai témájú szakkönyvet vagy bibliamagyarázatot, semmi sem tud annyira megragadni, mint egy Jézus korában vagy az őt követő néhány évtizedben játszódó regény.

Biztosan – hozzám hasonlóan – sokan végigizgulták már a Ben-Hur, a Quo vadis? vagy éppenséggel az „És köntösömre sorsot vetettek” című történetek lapjait – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Valahányszor egy ilyen könyv kerül a kezembe, elgondolkozom azon, milyen kisugárzása is lehetett Jézusnak, ha egyszerű, hétköznapi külsejével is ilyen – pozitív vagy negatív – reakciót tudott kiváltani a körülötte lévőkből. És természetesen rögtön jön a következő kérdés is: én hogyan reagáltam volna?

Francine Rivers Az oroszlán jele-trilógiájának olvasásakor ugyanez az érzés és kétely ragadott magával. Emlékszem, egyetemista voltam, és – két vizsga között – hajnalba nyúlóan faltam egymás után a köteteket. Miután „kivégeztem” őket, reménykedve ígértem meg Édesanyámnak, hogy egyszer majd lefordítom neki a sorozatot. Az első könyv, a Hang a szélben megjelenése ebből kifolyólag rendkívül sokat jelent a számomra, és szívből remélem, hogy sok olvasónak, különösképpen pedig Édesanyámnak is rengeteg örömet szerez majd!

A történet maga az 1. század viharaiba kalauzolja olvasóit, ahol a Jézus által feltámasztott naini ifjú lánya, Hadassa és a chattus törzsfőnök, Atretes sorsának alakulásán keresztül egyszerre követhetjük végig Jeruzsálem pusztulását, illetve a germán törzsek Róma elleni sikertelen lázadását. Hadassát rabszolgaként viszik a birodalom szívébe, ahol Julia Valerianus tulajdonába kerül. Szeretetével és gyönyörű meséivel azonban nemcsak úrnője szívét nyeri meg, hanem annak bátyját, Marcust is elkápráztatja. Ezzel párhuzamosan Atretes történetén keresztül a gladiátorlét mindennapjaiba és kiszolgáltatottságába nyerhetünk bepillantást, a rómaiak szórakoztatásáért fizetett hatalmas árat ismerhetjük meg. Egy dolog azonban közös a két szereplőben: Róma szeszélyeinek kiszolgáltatva mindketten élet-halál harcot vívnak az arénában és azon kívül is.

A Római Birodalomban megjelenő új vallás, a kereszténység híveként Hadassa a regény egy pontján a következő kijelentést teszi: „Ha nincs olyan dolog az életünkben, amiért érdemes meghalnunk, akkor élnünk sem érdemes.” A közelmúltban történt politikai események most hihetetlenül aktuális teszik ezt a kérdést, és minden bizonnyal elgondolkodásra késztetik az olvasókat. A Hang a szélben szerkesztőjeként 2015 adventjében nem kívánok mást, mint hogy a könyv segítségével észrevegyük, mi az, amiért, illetve aki ellen keresztényként harcolunk, és milyen célokért és személyekért vagyunk képesek akár áldozatot is hozni. Szívből remélem továbbá, hogy ezzel a történelmi időutazással jobban megérthetjük azt a különleges személyiséget, aki karácsonykor testet öltött, hogy közöttünk lakozzon.