A könyv alcíme nyugodtan lehetne az, hogy „minden, amit szerettél volna már megkérdezni, de soha nem merted”. Legalábbis engem mélyen megrendített az őszinteségnek és a nyitottságnak ez a foka. Minden szóba kerül és mindenre korrekt, egyenes választ kapunk. Természetesen ehhez egy jó kérdező és egy alázatos válaszadó kellett. Így vált a könyv valódi segítséggé az olvasó lelki fejlődéséhez. Nemcsak a beteg és a hozzátartozó egészséges kapcsolatáról, hanem az Isten és ember, férfi és nő, szülő és gyerek témákban is új nézőpontból láthatunk rá fontos dolgokra.

A teljes ajánló itt olvasható el.

Azt gondolnánk elsőre, hogy ez egy romantikus “leányregény” de az első pár fejezet után kiderül, hogy a regény egy komoly lélekfejlődés  leírása. A belső harcokat, az érveket és a döntéseket előkészítő motivációkat nagyon izgalmasan tárja elénk az írónő. Aki egy kis empátiával rendelkezik, annak a szeme bizonyára nem marad szárazon.

A kötetet ajánljuk minden gyülekezeti és egyházi vezetőnek, lelkipásztoroknak, elöljáróknak, tanítóknak, és igényes gyülekezeti tagoknak. Fontos olvasmány mindenkinek, aki a kortárs missziológia kérdésköreiben kíván tájékozódni, alaposan végiggondolva azt, hogy az Istentől ihletett Írás miként igazíthat el bennünket jelen korunk meghatározó kérdéseiben. Fiatalabb generációkkal, egyházi múlttal nem rendelkező, a hit világa felé most érkező emberekkel foglalkozók számára kikerülhetetlen fontosságú, mintegy kézikönyvként is funkcionáló mű.

“Ismerem az érzést, amikor semmi nem elég jó. A torkomban a gombócot, ha beszélgetni kellene, és félek, hogy nevetségessé válok. Az összegyűrt papírokkal teli kuka mellett ülés tehetetlenségét, a keserves könnyeket egy elírás miatt, ami mindenki másnak lényegtelennek vagy apróságnak tűnik, de bennem úgy megakad, mint egy szilánk. Talán ezért is húzódnak közelebb a gyerekek, akik ezeket a terheket napról napra cipelik.”

A teljes ajánlót itt olvashatja.

“Mindenkinek el kellene olvasnia négy-öt évente egyszer! Logikusan felépített, jól érthető, gyakorlatias és józan eszköztár az önvédelem és az önérvényesítés területein. A bővített kiadás különös bölcsességgel és higgadtsággal vezet végig a digitális korszak megannyi kérdésén, ráadásul úgy fektet le útjelzőket, hogy a fejezet végére szinte vágyakozunk az egészséges digitális eszközhasználat után.  A könyvet évtizedek óta rendszeresen javaslom a praxisomban hozzám fordulóknak, és ezután is élen lesz a versenymezőnyben. Belső szabadságunk és önfeledt kapcsolataink érdekében mindenkinek ajánlom!”

“John Lennox olyan ember, akivel szívesen leülnénk egy kávé mellett megbeszélni a nagy kérdéseket – csak nézzük meg a videót, amelyben rövid könyvét ajánlja! –, kezdve azzal, hogy mégis hol van Isten a koronavírus idején, most, amikor szenvedésünket nem foghatjuk bűnözőkre, politikusokra vagy éppen saját rokonainkra, hiszen maga a természet támad az ember ellen.”

A teljes ajánló itt olvasható.

“Mi vagyunk az ezredfordulósok. Azok, akik beleszülettek a szabadságba. Azt mondják, soha ennyi lehetőség alkotásra, értékteremtésre, kibontakozásra nem kínálkozott még. Kommunikálhatunk bárhonnan, dolgozhatunk rugalmasan, választhatunk életmódtanácsok, nevelési elvek, szervezetépítési elméletek garmadája közül. 
Fiatal vezetőként én mégis sokszor azt kívántam: bárcsak kevesebb lehetőségünk lenne! A szabadság ugyanis megtalált határok nélkül nyomasztóvá válik és káoszt szül. Henry Cloud és John Townsend hétköznapi helyzeteink gyökeréig leásva állítanak minket kihívás elé: képesek vagyunk-e kialakítani a határainkat? A tét a szabadságunk.”

“Egy olyan társadalmi határhelyzetben, gazdasági, technológiai szempontból is folyamatosan és gyorsan változó világban, mint amilyenben most élünk, mindnyájunk számára új értelmet nyer a határtartás. Felelős állampolgárként, szülőként, társként vagy éppen gyermekként naponta kell döntenünk a határainkról, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Ez a könyv igazi segítség abban, hogy ne a falakat, hanem a védelmet nyújtó határainkat építsük!”

„A kötet abban a reményben született, hogy elgondolkodtasson, tippeket adjon – ugyanakkor szórakoztasson is. Bízom benne, hogy sok-sok kellemes és tartalmas percet szerez majd az Olvasónak.” (Kovács Ágnes Lilla)

Így lett. :)
Egy olyan világban, amelyik zászlajára tűzte ‘a hit magánügy’ szlogenjét, ó, de sok ilyen vezető és meghatározó ember kellene, akik vállalják, hogy saját erejükből nem, de Krisztussal igen!

ptagi, moly.hu